Élet után kutató űrszondák
Már alig két hónap, és a Cassini, illetve a Huygens űrszonda 2005 januárjában leszáll a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra. A lencse alakú szonda 1200 kilogrammos, és 1,2 méter átmérőjű. Energiaellátását akkumulátorok biztosítják, amelyek csak néhány órára teszik lehetővé a működést a Titánra érkezést követően. Nem lehet tudni, hogy milyen körülmények közé fog érkezni a Huygens, mivel a Titán - a földinél másfélszer sűrűbb - légkörét alkotó nitrogén és még néhány szerves vegyület sűrű narancsos színű gázelegyet alkotnak, így nem látható a felszín - mondta lapunknak Gesztesi Albert csillagász, a TIT Budapesti Planetárium igazgatóhelyettese.
Lehet, hogy szilárd, de akár egy metánóceán is lehet ez a felszín - állítja a szakember. Az űrszonda egyik fontos feladata az élet feltételeinek, nyomainak a keresése, ugyanúgy, mint az Opportunity és a Spirit szondának a Marson. A Titán szerves vegyületek alkotta légköréből kiváló "csapadék" elvileg biztosíthat élő szervezet kifejlődéséhez szükséges feltételeket, bár ennek valószínűségét csökkenti a -180 Celsius-fokos, hideg légkör.
A Cassini egyébként nem más, mint egy 5800 kg tömegű berendezés, melynek nagy része üzemanyag. Mivel a Szaturnusz távolságában a napfény már oly csekély, hogy napelemeket nem lehetett alkalmazni, a működéséhez szükséges energiát termoelektromos radioaktív generátorok biztosítják. Ennek a kicsinyített reaktornak az energiaellátó képessége véges, így a hét évig tartó út és a négy évre tervezett Szaturnusz-expedíció lezárásaként a szondát megpróbálják egy utolsó "öngyilkos küldetés" keretében átjuttatni a Szaturnusz-gyűrűrendszeren keresztül, egyenesen az óriási gázbolygóba, ahonnan a kutatók az utolsó pillanatig adatokat gyűjtenek majd - foglalta össze a Cassini űrszonda néhány fontos jellemzőjét Gesztesi Albert.
A szakember úgy véli, az expedíció nagyon érdekes eredményekkel kecsegtet, mert a Cassini űrszonda október végén 1200 km-re közelítette meg a Titán felszínét és aktivizálta adatgyűjtő berendezéseit. Többek között azokat az infravörös képalkotó spektrométereket, amelyek szinte átlátnak a sűrű atmoszférán. Nemrég érkeztek meg az első képek a Cassiniről, amelyeken már láthatóak a Titán felszínének alakzatai. Ezek az alakzatok sötét és világos színűek, amelyek szilárd és folyékony halmazállapotú anyagok jelenlétére utalnak. A nagy távolságot jól érzékelteti, hogy az adatokat közvetítő rádiójelek Földre érkezéséig 84 perc telik el.
A kutatószonda másik fontos felfedezése újabb két, Szaturnusz körül keringő hold, melyek megerősítik azt az elméletet, hogy a holdak mozgásukkal és gravitációs hatásukkal hol "kiseprik" az anyagot a gyűrűből, hol összesűrítik azt, így táplálva vagy fogyasztva a Szaturnusz-gyűrű anyagát. Ilyen egészen kicsi, 50-100 méter átmérőjű holdból valószínűleg még többet is fog találni a Cassini, mely kutatási eredményeivel a Naprendszer többi óriásbolygójának alaposabb megismeréséhez is hozzájárul majd.
