Érték a jó hírnév
Azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek nem figyelnek oda a környezetükre, s nem igyekeznek eleget tenni a társadalmi elvárásoknak, üzleti kár is érheti - hangzott el a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) konferenciáján, melynek témája a vállalati társadalmi felelősségvállalás volt.
Az elmúlt években stabilizálódott a piacgazdaság, s a szakemberek úgy látják, ma már a kkv-knak is foglalkozniuk kell olyan kérdésekkel, mint az össztársadalmi felelősségvállalás. Az uniós csatlakozást követően a kis- és középvállalkozások számára is egyre fontosabb lehet a jó hírnév, ami versenyelőnybe hozhatja őket.
A multinacionális vállalatok körében nem ismeretlen fogalom a társadalmi felelősségvállalás. A cégek - s ez jellemző a Magyarországon működőkre is - nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy folyamatos párbeszédet folytassanak a társadalom különböző érdekcsoportjaival. Ezekre a projektekre - melyek keretében lefolytatják a különböző interjúkat, majd kiértékelik azokat - évi több tíz millió forintot fordítanak. Egy nagyvállalat megítélésében ugyanis sokat számít, hogy e téren hogyan teljesít.
A multinacionális vállalatoknál alkalmazott módszerek természetesen nem ültethetők át a kkv-k életébe. Ugyanakkor azzal mindenki egyetért a szakemberek közül, hogy a magyar gazdaságban hangsúlyos szerepet játszó kis- és középvállalkozásoknak is fontos, hogy megtalálják a kapcsolatot közvetlen környezetükkel. Ehhez szemléletváltásra is szükség van, s sokat segíthet, ha a kérdéssel foglalkoznak az érdek-képviseleti és a civil szervezetek, sőt a jövő vállalkozóinak képzésénél is szerepet kell kapnia ennek a témának. A jog eszközeivel nem lehet mindent szabályozni, van, amikor a felelősségteljes magatartás segíthet abban, hogy a társadalom többsége kedvező képet alkosson a kis- és középvállalkozókról.
A kkv-k társadalmi felelősségvállalására példa lehet az a történet, amit a konferencia egyik résztvevője mesélt. Az illető évekig lakott egy olyan pesti bérházban, melynek aljában egy éjjel-nappal üzemelő élelmiszerbolt működött. A boltosok szokásává vált, hogy a lejárt szavatosságú tejtermékeket a ház szeméttárolója mellé rakták le, s a romló élelmiszerek egy idő után kellemetlen szagot árasztottak. Ráadásul az eladók éjjelente hangosan bömböltették a rádiót, zavarva ezzel a lakók nyugalmát. Azt mindenesetre sikerült elérniük, hogy a ház egyetlen lakója sem vásárolt az üzletben. Ez az a magatartás, amit semmiképpen sem célszerű alkalmazni/követni a vállalkozóknak potenciális üzletfeleikkel szemben.
