Kiszolgáltatott lízingcégek?
A hazai lízingpiacot jellemző öldöklő verseny egyik következményének tekinthető, hogy a piaci szereplők egyre nagyobb kockázatokat hajlandóak vállalni (kezdőrészletek csökkentése, cascomentes konstrukció, előre kifizetett jutalékok nagysága, az autókereskedések készleteinek, beruházásainak megfinanszírozása stb.), kisebb jelentőséget tulajdonítanak az ügyfélnek, miközben nagymértékben támaszkodnak a finanszírozott eszközre, illetve még inkább kereskedői partnereikre. Ez adott esetben azzal is jár, hogy ki vannak téve a megtévesztési, csalási kísérleteknek - fogalmazott Zentai Csaba, a Magyar Lízingszövetség alelnöke. Míg például Ausztráliában a lízingcég nem előre, hanem eszközátadáskor fizet az autókereskedésnek - ahol a megbízottja is jelen van -, addig Magyarországon, a kereskedések által benyújtott papírok alapján a fizetés előre történik, s miután nincs jelen a lízingcég alkalmazottja az átadáskor, így "látatlanban" finanszírozza az eszközt, legtöbbször anélkül, hogy bármilyen módon megpróbálna meggyőződni annak fizikai meglétéről, illetve pontos felszereltségéről és állapotáról.
A megtévesztések "enyhe" esete, amikor például a kereskedő úgy hirdeti eladásra az autót, hogy a meglévő gépkocsi beszámítása során arra még pár száz ezer forintot "rátesz", ezzel becsalogatva azon ügyfeleket, akik híján vannak a minimális önerőnek. Illetve, ugyanezt a célt szolgálja az is, ha a 3 millió forintos autót - papíron - 4 millióért adja el. Ha az ügyfél rendesen fizeti a havi törlesztőrészletet, akkor nincs semmi probléma, ám ha pénzügyi nehézségek lépnek fel, akkor a lízingtársaság az átlagosnál rosszabb állapotban lévő, adott esetben "alkatrészdonornak" használt autóval találhatja szembe magát a visszavételkor, amelynek értékesítésekor számottevő vesztesége is keletkezik - magyarázza Zentai Csaba. Hozzátéve: a rosszabb variáció az, amikor a kereskedő azzal a szándékkal értékesíti az autót, hogy előre tudja, a vevőnek nincs is szándékában kifizetni a vételárat. A meglévő jogi környezet pedig szinte tehetetlenné teszi a lízingcégeket ezen akciókkal szemben, hiszen ha az ügyfél nem adja vissza az autót, az nem büntetőjogi kategóriába tartozik, hanem Ptk. alá, egy bírósági kereset átfutási idejét ismerve pedig akár több évig is elhúzódhat az ügy elbírálása. Emellett biztosítási csalás, lopott, tisztázatlan eredetű autó kereskedő általi megvétele vagy többször eladott jármű is fellelhető a hazai palettán, a közös bennük, hogy zömmel a lízingcég a szenvedő alany.
A társaságoknak az árazásban kalkulálniuk kell a veszteséggel, ami a kamatok csökkentésének gátat szab - emelte ki Antal Pál, a Magyar Lízingszövetség elnöke, aki úgy véli: a lízingcégek rizikóköltsége magas, amelynek a céltartalékképzésükben is meg kell mutatkoznia. Mindenesetre úgy látja, az ügyfelek által megfizetett kamatszint a helyén van - közelít a németországihoz -, bár ebben az is szerepet játszik, hogy a finanszírozás többnyire svájci frankban történik, amelynek a kamata mintegy 2 százalékponttal jobb az euróénál. Nagy szerencse - hangsúlyozza -, hogy a dupla árfolyamkockázat (forint-euró, euró-svájci frank) eddig még nem ütött vissza. Bár ez nem jelenti, hogy a jövőben ez nem történik meg - tette hozzá.
A megtévesztések zömét ki lehetne szűrni, ha a banki hitelezési gyakorlathoz hasonlóan minden szerződést közjegyzői okiratba foglalnának, illetve az eszköz átadásakor a lízingtársaság képviselője is jelen lenne, ám ennek megvalósítása elképzelhetetlen - jegyzi meg az alelnök. A kereskedők aligha vennék szívesen ezt az "újítást", ami egyet jelentene a társaság piacról való kiszorulásával. A torta ugyanis kicsi, miközben a lízingcégekkel szembeni növekedési elvárások pedig nagyok.
