A Világgazdaság és az UNIQA Biztosító Rt. művészeti sorozata
Rembrandttal való találkozásom a főiskolán kezdődött, furcsa módon egy beszélgetéssel. Akkoriban még nem tudtunk utazni, így a budapesti Szépművészeti Múzeumban nézegettem az itt föllelhető Rembrandt-képeket. Oda zarándokoltam el szinte minden délután. Később az egyik mesterem, Kokas Ignác elmesélte az első Rembrandt-élményét. Ösztöndíjjal utazott Hollandiába talán a 60-as évek elején, végigjárta a Rembrandt-művek lelőhelyeit, és az egyik gyűjteménynél hirtelen úgy érezte, hogy a háta mögött erősen nézik. Amikor hátrafordult, akkor látta, hogy ott van Jan Six, a későbbi amszterdami polgármester képmása.
Azt mesélte Kokas Ignác: ahogy életre keltek egymás mellett a vörösek és szürkék, ahogy nézett ránk az a szempár, a képnek olyan hihetetlen ereje volt, hogy nem tudott tőle szabadulni. Napokig foglalkoztatta. A Rijksmuseumban szintén nézegette a Rembrandt-műveket, s amikor megérkezett az Éjjeli őrjárathoz, furcsa érzése támadt. Nézte-nézte ezt a hatalmas képet, de nem indult el benne semmi. Aztán egyszer csak azt észlelte, hogy a jobb sarokban megszólal a dob. Balról meg, mint valami kis fénysugár, átszalad egy fehér ruhás kislány. Utána bemozdulnak a dárdák, elindulnak a figurák. Azt mondta: "Ott voltam bent Rembrandt képében".
Jóval később én is kijutottam Nyugat-Európába, s egyszer Németországba utaztam. Akkor még a kölni Ludwig Múzeumhoz tartozott az a gyűjtemény, amely most már elkülönül tőle. Sok kortárs és modern kép után bementem ebbe a szárnyba, s ott találtam magam ezzel a Rembrandt-festménnyel szemben, amelyet Nevető önarcképnek hívok. Váratlanul bukkant fel, s azonnal furcsa dolog történt. Olyan volt, mint amikor a festő lehajol a földre, fölvesz egy marék földet, amelyet átitatott a nap fénye és melege, aztán fölkeni a vászonra, s ez a földdarab sugározni kezd. Különös, megfoghatatlan aurája van. Világít, mintha valami energiaforrás lenne.
Rembrandt ennél az önarcképénél szembenéz a világgal. Van benne valami különös fájdalom, összegző keserűség. Pontosan tisztában volt azzal, hogy ezekkel a művekkel rendkívülit hoz létre - mégis ott a keserű mosoly. Vajon miért? Fantasztikus volt Rembrandt indulása. 1606. július 15-én született Leidenben, olyan városban, ahol már 1575 óta van egyetem. Az ő születése előtt indul meg a németalföldi polgárság fejlődése. 1609-ben 12 éves fegyverszünetet köt Spanyolország és Hollandia. Virágzó gazdaság fejlődik a németalföldi területen, ahol szabadon élhetnek különböző szellemi áramlatok. Komoly tolerancia jellemzi akkoriban ott a kort - természetesen a protestantizmuson belül. Ekkor kerülhetnek felszínre különböző zsidó tanok, szellemi áramlatok.
1606-ban - jómódú molnár fiaként - ebbe a világba születik bele Rembrandt. A szülei hamar felismerik, hogy ez a gyermekük rendkívül érzékeny, okos, őt feltétlenül taníttatniuk kell. Rembrandt korán kitűnik az iskolában, s 18 éves, amikor a leideni mestertől átkerül Amszterdamba. Itt is sokan felfigyelnek rá, már az első időben csodálják a műveit. Aztán megfesti a Tulp doktor anatómiáját, amelyre sokan fölkapják a fejüket, hiszen ez a típusú boncolás akkor még úttörőszámba ment. Rembrandt ezen a képén fölveti az élet misztériumát. Frenetikusan festette meg a halott testét, amelynek valósággal érzem a hűvösségét. Körülötte meg minden csupa élet, egyébként az élet és a halál különös ütköztetése végigvonul több képén.
Míg Rembrandt a korai műveit precízen festette meg, a későbbiekben valami furcsa bizonytalanság észlehető. Nem lehet igazából látni az arc, a ruha körvonalát, noha a korabeli mestereknél fontos volt az anyagszerűség. Nála olyan aura költözik az alak köré, amely a valóságban is körülvesz minket. Rembrandt nem tudta, mi az aura, de érezhette, s a késői képein ott van a figura körül valami rezgés, bizonytalanság.
Mert lám, hiába biztos valaki önmagában, a hitében, hiába tudja a helyét, az értékét, valahol mégis ott lappang benne a létben való kiszolgáltatottsága, amely örökké jellemzi az emberiséget. Ez a bizonytalanság adja Rembrandt különös érzékenységét, s ettől fordulhat elő, hogy föl tudjuk fejteni a személyiségét annak, akit a képen látunk.
