Pazarul tálalt rizsporos intrikák
Különös, kis híján teljesen ismeretlen világba viszi a nézőt a budapesti Katona József Színház társulata, amikor a ritkán játszott William Congreve darabját veszi elő. Így él a világ - mondja az új előadás címe a megtévesztő jelen időben; hihetnénk, hogy Ascher Tamás rendező reflektál korunkra, annak problémáira, ám azt kell tapasztalni, a manapság reneszánszát élő "örökzöld" jelző mögé bújva századokon átívelő időutazásra invitál, a hatalmas rizsporos parókák korszakába. Háromszáz év távolságban vagyunk a történettől, és ezen a rengeteg időn leginkább Varró Dániel fordítása karcsúsít kicsinyt. Fordulataiban bravúros, kifejezéseiben találó és éles, szelleme friss, nyelve csípős. Ahogy tőle várható, többnyire remek dialógusokat ad a színészek szájába, akik életre is keltik a szerencsére percig sem modernkedő mondatokat. Varró Dániel szövege nagyban hozzájárul a legjobb jelenetek sikeréhez, például Ónodi Eszter és - az Eszenyi Enikő helyett vendégként fellépő - Kerekes Éva izgalmasan pörgő, csipkelődő kettőséhez, amelyet még jó ideig nézne-hallgatna az egyszeri néző.
Bodnár Erika jelenései szintúgy lenyűgöznek - egy szinte a tökéletességig csiszolt, mégis mindig bővülő eszközrendszer brillíroz. Ez azért is feltűnő, mert a legtöbb művész hozott anyagból dolgozik, s ez alkalomból nem kutatott föl magában új arcokat, hangokat, gondolatokat. Persze nem kell elégedetlennek lenni, amit kapunk tőlük, így is elsőrangú. Fekete Ernő, Takátsy Péter, Kiss Eszter, Bezerédi Zoltán, Elek Ferenc, Tóth Anita, Pelsőczy Réka és a többiek kiváló formában vannak, Keresztes Tamás pedig a gyors öltözés nagymesterévé avanzsál.
A rendezéssel kapcsolatban csak egyetlen kérdés marad nyitva: vajon mit látott ebben a darabban Ascher Tamás, ami miatt színpadra vitte a Congreve-művet? Azt mindenesetre pazar tálalásban tudjuk meg, hogyan élt akkoriban a világ. Persze csak így, múlt időben, de ez nem is baj.
