Iparűzési adó alvállalkozásokkal
Manapság sok szó esik az iparűzési adóról, pontosabban az azzal kapcsolatos alkotmányos aggályokról. Mindazonáltal az adónem hatályos, rendelkezései élnek, tehát az abban foglaltaknak eleget kell tenni, hangsúlyozta Trinn Gábor ügyvéd, aki - az önkormányzati adóhatósággal való vitákat elkerülendő - néhány, alvállalkozókat is foglalkoztató cég számára fontos kérdésre hívta fel a figyelmet.
Az iparűzési adó alapja az értékesített termék, illetőleg a végzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások, illetve az alvállalkozói teljesítések értékével, valamint a jogszabályban meghatározott anyagköltséggel. Az úgynevezett közvetített szolgáltatás az adóalany által igénybe vett szolgáltatás harmadik személynek részben vagy egészben változatlan formában történő átadása. Ennek az ellenértéke vonható le az iparűzési adó alapjából. A szolgáltatás kibővítése, megváltoztatása már nem minősül ilyen közvetített szolgáltatásnak, és nem lehet csökkentésként számításba venni. Az alvállalkozói teljesítéseknek is értelemszerűen változatlan formában kell továbbkerülniük egy fővállalkozói szerződés kapcsán a végső felhasználóhoz.
A tapasztalatok alapján az egyik leggyakoribb probléma éppen az alvállalkozói szerződésekkel, teljesítésekkel függ össze. Visszatérő gond, hogy sokszor hiányzik az írásbeli alvállalkozási szerződés. Csak a megrendelések, visszaigazolások, teljesítések igazolhatók. Ilyenkor magát a jogviszonyt vitathatja az adóigazgatási szerv. Jóllehet a Ptk. nem ír elő forma- és írásbeli kényszert, és a gazdasági életben, főleg a kereskedelmi szférában nem szokásos írásos szerződéseket kötni, az adóhatóság más szempont szerint vizsgálódik. A megrendelésekkel, visszaigazolásokkal, teljesítésekkel létrejön ugyan a Ptk. szerinti szerződés, de az adóhivatal ezeket nem tekinti mindig annak. A megállapodásokat tehát mindig írásba kell foglalni - emelte ki Trinn Gábor.
Az írásba foglalás még nem elegendő. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, mi kerül a szerződésekbe, azok mennyire részletezők. A részletektől is függhet, hogy kell-e az alvállalkozók igénybevétele során kiegyenlített számlák után iparűzési adót fizetni, vagy sem. Nem kell, ha az alvállalkozói tevékenység kifejezetten a fő szerződéshez, az abban megfogalmazott feladat végrehajtásához kapcsolódik. Ám ezt tükröznie kell a fő- és az alvállalkozói szerződésnek. Ha azok elnagyoltak, akkor az önkormányzat adóigazgatási szerve úgy ítélheti meg, hogy a megbízott nem is volt jogosult alvállalkozókat igénybe venni, vagy azok tevékenysége nem a fő feladat megvalósítását szolgálta, így e munkák után a kifizetett számlák nem vonhatók le az iparűzési adó alapjául szolgáló nettó árbevételből.
Tehát minden ilyen esetben célszerű a megrendelővel kötött fő szerződésben rögzíteni, hogy a megbízott a feladat teljesítése érdekében alvállalkozót vesz igénybe - hangsúlyozta az ügyvéd. Ha pedig már tudható, úgy kívánatos megjelölni a leendő alvállalkozó cégeket is. Az alvállalkozási megállapodásokban pedig kifejezetten utalni kell fővállalkozási szerződésben megjelölt feladatra, illetve hogy annak teljesítése érdekében kötik meg a megállapodásokat. Ha ezek az utalások egyértelműek, akkor nem mondhatja az adóigazgatási szerv, hogy nem célszerű, vagy nem a fő szerződés szerinti célra használták fel és nem olyan alvállalkozói tevékenység, amelynek értékét figyelembe kell venni az iparűzési adó alapjának csökkentésénél. A fővállalkozói szerződés tehát azt biztosítja, hogy alvállalkozót vehet igénybe a megbízott. A többi megállapodás pedig az előbbi célját, az abban megszabott feladat teljesülését szolgálja. Egyúttal azt is: ne támadjon felesleges, rendszerint hosszadalmas procedúrával járó vita az adóhatósággal.
