Korkép az évezred elejéről
Évekkel ezelőtt divatba jöttek az interjúkötetek, számos újságíró összegyűjtötte, időrendi sorrendben egymás után rakta az újságokban megjelent interjúit, s néhány ilyen - főként ismert színészeket, médiaszemélyiségeket megszólaltató - könyv még érdeklődést is keltett. Aztán nem nagyon fogytak az ilyen kiadványok, s ez nem csoda, hiszen önmagában attól, hogy kötetben, egymás után olvassuk az egymás után készült interjúkat, ezek az írások általában még nem állnak össze könyvvé. Könyv akkor lehet belőlük, ha a szerző úgy rendezi fejezetekbe a külön-külön megjelent interjúkat, hogy azok kiegészítsék egymást, esetleg "feleseljenek" egymással.
Váradi Júlia évtizedek óta élvonalbeli kulturális újságíró, ám eddig egyetlen kötete sem jelent meg. Most viszont napvilágot látott az első könyve, amelyben az új évezredben, 2000-2004-ben készült beszélgetéseiből olvasható válogatás, s ebből a "csokorból" is kiderül, a kötet szerzője menynyire tájékozott és felkészült.
Mivel fejezetekbe rendezve olvashatók az ezredforduló utáni négy évben készült interjúk, így előfordul, hogy több beszélgetés is található a kötetben például Kertész Imrével, Nádas Péterrel és Esterházy Péterrel. S bár három kitűnő írót említettem, megismerkedhetünk többek között remek képzőművészekkel, filmesekkel, építészekkel vagy filozófusokkal is. Szellemi életünk kiválóságai ők - és nem csak a magyar szellemi életé, hiszen például a kötet egyik legizgalmasabb darabja a Nobel-díjas német íróval, Günter Grass-szal folytatott eszmecsere. Nem köldöknéző, elvont művészinterjúk ezek, épp ellenkezőleg: eleven, feszesen megszerkesztett, pergő és továbbgondolásra érdemes beszélgetések. Az utolsó fejezetben olyan társadalmi kérdések is fölmerülnek, mint a terrorizmus vagy a halál - ez utóbbiról Nádas Péter beszél hátborzongató őszinteséggel.
Ebben a kötetben valódi párbeszédek találhatók, amelyekből remek portrék rajzolódnak ki, a könyv egésze pedig sajátos korrajz az ezredforduló utáni Magyarországról. A partnerséghez, a jó kérdések kitalálásához szükséges tájékozottságon és felkészültségen kívül ennek van még egy titka: Váradi Júliában valami elementáris kíváncsiság él. Őt tényleg érdekli az, akivel leül beszélgetni. Márpedig, ha az interjúvoló őszintén kíváncsi a másikra, akkor tud úgy kérdezni, hogy az interjúalany az olvasó számára is érdekes legyen.
