Szükség lehet a külső befektetőre
Minden fejlődő, sikeres kisvállalkozás tulajdonosa tart attól, hogy beengedjen a cégébe külső tőkét. Ám amikor a saját erejéből eljut oda, ahonnan egy jó döntéssel átléphet a következő méretkategóriába, mégis mérlegelnie kell. Mikor jár jobban? Ha ragaszkodik az önállóságához, és továbbra is lassan araszolgat, vagy ha külső tőkét enged be? Ez utóbbi esetben is vannak azonban további alternatívák: szakmai vagy pénzügyi befektetőt érdemes-e inkább megkeresni, illetve ekkor merülhet fel átmeneti lépésként a kockázati tőke bevonása. Amely után, megerősödve, újabb piacokat meghódítva, ismét dönteni kell arról, hogy maga a menedzsment vásárolja-e vissza "exit"-kor a befektetőtől a tulajdoni részt, vagy ekkor már mégis jöjjön inkább az igazi "társ".
Tízből hat sikeres hazai kisvállalkozás annyira óvatos, hogy még akkor is nemet mond a lehetséges befektetőknek, ha nem neki kell őket keresnie, hanem azok tesznek üzleti ajánlatot. Ez persze érthető, hiszen az elmúlt években számos esetben derült ki, hogy a volt versenytárs csupán ugródeszkának szánta a kelet-európai piachoz a magyarországi kis céget. Majd amikor elképzelése nem vált be, immár többségi tulajdonosként elsorvasztotta, vagy jobb esetben túladott rajta. Az olyan sikertörténetek sem ritkák, amikor a társtulajdonos a tőkén kívül egy nemzetközi hálózat tapasztalatait és tudását is magával hozta, s korábban elérhetetlen távlati lehetőségek nyíltak meg az immár közös hazai vállalkozás előtt.
A tőkebevonás nem a banki hitelek helyett kell hogy felmerüljön, hanem a mellett. Csak abban az esetben, ha a vállalkozásnak van olyan üzleti terve, közép- és hosszabb távú stratégiája, amelynek a megvalósíthatóságában a cég vezetése hisz is. A befektetők szintén elsősorban azt vizsgálják, mielőtt beszállnak egy üzletbe, hogy mennyire tettre kész, mennyire meggyőző a menedzsment. Azzal számolni kell, hogy a tőkeemelést követően az új tulajdonos képviselője helyet kér az igazgatótanácsban, sőt van, amikor az operatív irányításban is vesz részt.
A tőkebevonás előtt, illetve még mielőtt kölcsönösen kiválasztaná egymást a jelenlegi vezetés és az új tulajdonos, érdemes egy külső tanácsadóval elemeztetni, hogy minden a helyén van-e. Hogy mennyire szervezettek a belső folyamatok, az adminisztráció és a szervizrendszer, az ügyfélkezelés. Majd ha a felmérést végző szakemberek csak néhány kisebb dolgot javasolnak, akkor azokat érdemes megfogadni, s így megerősödve kivárni, amíg sikerül megtalálni azt a befektetőt, akivel az intenzív fejlesztés útjára léphetünk. Más a helyzet, ha a cég átvilágítása komoly szervezeti problémákat hoz felszínre. Ekkor a tőkebevonást érdemesebb elhalasztani, és amit lehet, a tanácsadók segítségével helyre tenni. Egyrészt azért, mert ugyanezeket a gondokat a lehetséges befektető ugyancsak észrevenné, és vagy visszakozik, vagy leértékelődik a cég. Másrészt azért, mert lehet, hogy nem is a tőkehiány akadályozta a vállalkozás további növekedését, így nincs szükség a tőkebevonásra. (KE)
