Távol-keleti ízek

"Azt hallottam, hogy régen, amikor az emberek már nem bírtak magukban tartani egy titkot, felmentek a hegyekbe, és ástak egy üreget, hogy abba temessék el azt" - így elmélkedik a Szerelemre hangolva című film végén Chow Mo Wan, a produkció főhőse. A kulcsmondat a 2046 című alkotásban többször is elhangzik, igaz, kicsit átformálva. A rendező, Wong Kar-Wai szintén megtarthatta magának a titkot, miért is folytatta a Szerelemre hangolva sikeres történetét.

Wong Kar-Wai a formabontó darabjairól híres. Kitűnően ért a filmezéshez, ez nem kérdés, de nem hozta azt a szintet, amelyet már megszoktunk például a Szerelemre hangolva című, varázsos hangulatú filmje láttán. Édes-bús szerelmi történet, a tartózkodás erotikájának mesteri alkotása - dicsérő szavak, talán ezek hatására folytatta a mester a történetet. Új filmje rendkívül érzékeny, lírai, gyönyörűek a képek és a kínai lányok, életszagúak a szerelmi kapcsolatok, de hiányzik belőle valami. Talán az, hogy fogalmunk sincs, mit miért tesznek a szereplők, s ez akkor is baj, ha azt mondjuk: a szerelem vak.

A 2046 című filmet a sci-fi műfajba sorolták, így aki ezt a műfajt szereti, csalódhat a produkció láttán. A történet ugyanis nem a jövőben játszódik - igaz, a főhőst fantáziája elrepíti 2046-ba, mi pedig útitársai lehetünk -, de a találkozók abban a bizonyos hotelszobában bonyolódnak, ahol a szereplők ismét a szerelmet keresik, mint a Szerelemre hangolva című filmben. Furcsa légyottok, vadregényes féltékenykedések - távol-keleti ízek, amelyek kedvéért érdemes megnézni a hongkongi mester új opusát.