Angol helyett japán?
Magyarország is részt vesz azon a kulturális rendezvénysorozaton, amelyen Japán az Európai Unió tagállamaiban mutatkozik be. A program keretében a látogatók számtalan rendezvényen ismerkedhetnek a távol-keleti szigetország kultúrájával. S bár a japán EU-év elsősorban a művészetekről szól, mégis jó alkalom arra, hogy megfigyeljük, miként viselkednek a társasági életben a japánok. Hiszen tapasztalataikat a későbbiekben, az üzleti kapcsolatokban szintén kamatoztathatjuk.
Előzetesen néhány szó az öltözködésről: ha szeretnénk megtisztelni japán partnereinket az őket érintő rendezvényeken, ne viseljünk sárga ruhadarabot. A nők pedig olyan felsőt vegyenek fel, amely eltakarja a vállukat. A szoknya hossza legalább a térd alá érjen. Ha nadrágkosztümöt választunk, az ne kövesse a test vonalát. Cipőnek nyáron is zárt és lapus sarkú ajánlott. A férfiaknak kötelező a nyakkendő, és ajánlott a jó minőségű, szürke öltöny.
Legendák keringenek arról, hogy a japánok milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a névjegykártyacserének, és ez igaz is. Ha szeretnénk megfelelni az ő szokásaiknak, illik hosszasan tanulmányozni a kapott kártyát. Ugyanakkor a japánok is felkészülnek az európai szokásokból, ezért ne lepődjünk meg, ha ők meg hozzánk alkalmazkodva mégsem két kézzel veszik át, vagy mégsem helyezik ki maguk elé az asztalra, hanem rögtön zsebre teszik.
Az európaiak gyakran panaszkodnak, hogy a japánok arcáról nem lehet leolvasni, mit gondolnak magukban. Ez azonban így nem pontos. Valóban kerülik a szemkontaktust, és ha mi a szemükbe nézünk, azt kihívásnak tekintik. S az is tény, hogy gesztusaik visszafogottak, fegyelmezettek. Ám bármennyire is tűnődő kifejezést öltenek, nagyon is odafigyelnek a beszélgetőpartnerre.
Japán filmekben gyakran látni, hogy a szereplők mosolyogva mondanak kellemetlen dolgokat. Ez a valóságban is így van. Ha egy japánnal folytatott tárgyalás végén azzal állunk fel, hogy még gondolkodik, fordítsuk le nyugodtan úgy, hogy nemet mondott. (KE)
