Hazánkban 2-15 százalékra becsülhető az asztma előfordulási gyakorisága.

Az asztma genetikai és környezeti tényezők kölcsönhatásaira létrejövő krónikus gyulladásos betegség. Több száz gén és gén közeli régió mutációit, variánsait hozták már összefüggésbe vele. A genetikailag hajlamos gyermekeknél a környezeti tényezők provokálják az asztmás tüneteket: köhögési roham, ziháló légzés, légszomj. Ha a családban nincs allergiás, 10-15 százalék az esélye a gyermeknek, hogy ő az legyen. Ha valamelyik szülő allergiás - különösen, ha az anya az -, 30-50 százalék eséllyel válhat azzá a gyermek is. Mindkét szülőtől örökölt hajlam esetén ez az arány 70 százalékra emelkedhet.

Az allergiás betegségek - köztük az allergiás asztma - nagyfokú szaporodása nem magyarázható a genetikai változásokkal, hiszen genetikai állományunk viszonylag stabil, generációkat ívelhet át annak kisfokú megváltozása is.

Fontos megértetni a beteggel, hogy az asztma során jelen levő légúti gyulladás nem azonos az antibiotikummal vagy más antimikrobás szerekkel gyógyítható "tüdőgyulladással". Az asztmás krónikus hörgőgyulladás során speciális sejtek vándorolnak a tüdőbe, és más fontos immunsejttel, az általuk termelt vagy provokált anyagokkal együtt olyan helyi gyulladást okoznak, amely túlérzékennyé, hiperreaktívvá teszi a hörgő nyálkahártyáját. Előzetes érzékennyé válás után allergénekre, irritációra hörgőgörcs, asztmás tünetek alakulnak ki.

Légúti tüneteket elsősorban a légutakon a szervezetbe jutó anyagok váltanak ki. Ritkábban az elfogyasztott ételek, gyógyszerek, sőt a bőrünket ért hatások is okozhatnak légúti panaszokat. A pollenek, a háziporatka, állatok szőre, tolla, nyála, penész, étel, gyógyszer allergénként (allergiát okozó anyagként) provokál tüneteket az arra érzékennyé vált gyermekkori asztmások 80 százalékánál. Az asztmás gyerekek egyötöde más fizikai-kémiai anyagok révén produkál tüneteket. Például a dohányfüst, kipufogógáz, légúti fertőzések, fizikai terhelés váltanak ki náluk nehézlégzést, köhögést. A különböző külső hatásokra kialakuló állapotromlást tünetmentes időszakok váltják.

Az újszülöttkori lélegeztetés, a csecsemő- és kisdedkorban elszenvedett banális és súlyosabb légúti fertőzések is kockázatot jelenthetnek. A helytelen csecsemőtáplálás, a korai elválasztás, az erős allergének (tej, tojás, hal, olajos magvak) idő előtti fogyasztása vagy a csecsemő környezetében levő nagy allergénexpozíció (dohányzás és más kémiai irritánsok jelenléte) növelheti a gyermekkori asztma kialakulásának esélyét.

A betegség diagnózisához vezető út első és legfontosabb eleme a gondos anamnézis. Ez a családon és környezeten kívül kiterjed az újszülöttkori betegségektől a csecsemőtáplálással kapcsolatos panaszokon át a különböző bőr-, légúti, béltünetek számbavételére is, a terhelhetőségre, a fertőzések gyakoriságára, az életminőségre terjed ki. A gyógyszerek okozta tünetekre is ki kell térni.

A fizikális vizsgálatot radiológiai, gégészeti vizsgálattal bővítjük. Az allergiák kimutatására kellően specifikus és szenzitív a Prick-bőrteszt, amely 20 percen belül eredményt ad. A késői típusú allergiák kimutatására az Epicutan-teszt nyújt diagnosztikus segítséget, amelynek értékeléséhez többnapos megfigyelés szükséges. Az ételallergiákat kórházi körülmények között, ún. kettős vak placebo kontrollált ételterheléssel lehet megállapítani. Az in vivo tesztek ellenjavallata esetén laboratóriumi vizsgálatokkal juthatunk diagnózishoz.

Az asztmára jellemző bronchiális hiperreaktivitás kizárólag légzésfunkciós vizsgálattal állapítható meg. Nemzetközi konszenzus (GINA) alapján a tünetek gyakorisága, a légzésfunkciós értékek beszűkülésének mértéke szerint négy súlyossági fokot (lépcsőt) különböztetünk meg. Ez egyben a kezelési sémákat is meghatározza majd (1. táblázat).

Terhelésre, éneklésre, nevetésre jelentkező köhögés, sípoló légzés asztmagyanút kelthet a szülőkben. Máskor állatok közelében vagy lázas betegség kapcsán vannak hasonló panaszok. A hajnali köhögés is figyelemfelkeltő.

A betegség súlyosságtól függő, lépcsőzetes, tünetkövető terápia lényege, hogy a rendszeres gyulladáscsökkentő bázisterápia (inhalatív kortikoszteroid) mellé alkalmi rohamoldó hörgőtágítót (általában béta 2 mimetikumot) adunk a 2., 3., 4. lépcsőben. Kiegészítő hosszú hatású inhalatív hörgőtágítók, leukotrién receptor antagonisták vagy theophyllinszármazékok adására is szükség lehet a 3. és 4. lépcsőben (2. táblázat).

A beteg compliance- (együttműködés-) javítása érdekében kombinált készítmények kerültek forgalomba, amelyet a társadalombiztosító is támogat. Egy korszerű inhalációs eszközben együtt van a gyulladáscsökkentő bázisterápia és a hosszú hatású hörgőtágító. A jól kooperáló beteg tüneteitől, csúcsáramlásértékeitől függően maga vagy hozzátartozója változtathat a dózison. Ez a rugalmas, tünetkövető adagolás összességében kisebb gyógyszerfelhasználással éri el az optimális asztmakontrollt. A kombinált szer olcsóbb, mint a külön eszközben kapható két szer együtt.

A megelőzésnek - az allergia lefolyásának fázisától függően - három szintje van. Elsődleges megelőzést végezhetünk, ha még nem alakult ki az érzékenység. A születendő gyermek allergiájának, asztmájának megelőzésére terhesség alatt nem, de szoptatás alatt szolid diéta javasolt, amely csak az erősen allergizáló ételek (hal, tojás, olajos magvak, tej) mértékletes fogyasztására terjed ki. Új ételt csak egyenként, fokozatosan és híg formában vezessünk be. Lisztet 6, tojást, halat, apró magvas gyümölcsöt, színtejet 12 hónapos kor fölött adjunk a gyermekeknek. Amennyiben anyatejpótlásra van szükség, a kiegészítő tápszer részlegesen hidrolizált, hipoallergén legyen. Óvjuk a normál bélflórát, kerüljük az antibiotikumok túlzott adását, ha szükséges, pro- és prebiotikummal egészítsük ki a baba étrendjét. Kerüljük a csecsemő, kisded környezetében a dohányzást és az allergizáló anyagokat (porfogók, háziállatok, tollpárna, penész stb.).

Másodlagos megelőzésre akkor kerül sor, ha már a szenzibilizálódás megtörtént, de még nem alakult ki az allergiás betegség. Jó példa erre a pollenallergia okozta szénanátha, amely az allergiás asztma előszobája lehet. A specifikus immunterápia nemcsak a szénanátha tüneteit, okát kezeli, hanem megelőzheti az asztma kialakulását is. Tartós antihisztamin-megelőzéssel is próbálkoztak már. Az allergének, irritánsok távol tartása ebben a fázisban is indokolt.

A harmadlagos megelőzés lényege, hogy a már kialakult betegség alatt a maradandó károsodástól óvjuk meg a gyermeket. Ekkor az igazolt allergének és irritánsok szigorú kiiktatása szükséges a beteg környezetéből. Ételallergia esetén az adott étel és származékainak kerülése lehet a megoldás. A kisdedeknél gyakori tejallergia 1-2 éves diéta után kinőhető, ilyenkor a fejlődéshez szükséges tejet nagy fokban hidrolizált tejmentes tápszerrel pótoljuk. A megfelelő gyógyszeres kezelés, a fizikoterápia, szükség esetén pszichológiai támogatás is az asztma kivédésének optimális eszköze. A beteg állandó oktatása, a kezelésbe való aktív bevonása elengedhetetlen.

A beteg gyermek gondozása legalább olyan fontos, mint az előbbi fejezetekben felsoroltak. Fontos tudni, hogy az asztmás gyermek sportolhat, mindenben egészséges társaihoz hasonló életet élhet. Kezelése és gondozása teammunka, amelyben a beteg és családja, kezelő- és háziorvosa, esetleg tanára, barátai is részt vesznek. A betegség korai felismerése, szakszerű kezelése, gondozása az asztmás tünetek minimalizálásához, a rohamok megelőzéséhez, a tüdőfunkció normalizálásához, a fizikai aktivitás megőrzéséhez, az életminőség javulásához vezet.