Huncut humorú regény
Mikael Niemi igazi kultuszkönyvet írt: megjelenése után 700 ezer példányt adtak el egyetlen esztendő alatt csak Svédországban a 2000-ben napvilágot látott könyvéből. Pedig a svédek sokkal inkább kölcsönzik, mint vásárolják a könyveket. Mégis egészen elképesztő példányszámban fogyott el a kötet, amely aztán megkapta a rangos August-díjat, megjelent 27 nyelven. Most pedig itt a magyar kiadás a skandináv és finn irodalom megjelentetésére szakosodott Polar Alapítványnak és a kiadó egyik vezetőjének, Kertész Judit fordítónak köszönhetően.
A sajátos humorú könyv története magával ragadó, s olyan lendülettel olvasható, mint egy kalandos, remek figurákkal teli meseregény. A történet Pajalában játszódik, az isten háta mögötti északsvéd falucskában, ahol finnek élnek. Furcsa hely ez a Pajala, eldugott porfészek lehetett. Legalábbis addig, amíg a világ a legutóbbi években föl nem fedezte Mikael Niemi könyvét. Azóta ugyanis sokan megjegyezték a nevét, állítólag már turistautakat is szerveznek oda, noha látnivaló nem sok akad. Hacsak az nem, hogy a könyv olvasói remekül érzik magukat a regénybeli történet helyszínein.
A kalandos regény a hatvanas-hetvenes években játszódik, akkor, amikor berobbant a köztudatba a popzene. Sok tizenévesnek ez jelentette az életet, különösen az ilyen, eldugott északi faluban. Igaz, aki Budapesten volt tizenéves a hetvenes években, szintén élvezettel olvashatja a tizenéves szemével láttatott történetet. Pontosan átélhető a hangulat, érezni lehet az ízeket, a szagokat.
A Polar Alapítvány másik vezetője, a finn Kirsi Rantala - a könyvhöz illően - ízes kifejezéseket, fordulatokat használva emelte ki például, hogy a Popzene Vittulából halálosan komoly dolgokról is tud huncut humorral írni, s valamit sikerült szelíd, szeretetteljes derűvel átadnia az északi melankóliából. Ez a "huncut humor" pontosan kifejezi a könyv hangulatát, amelyet a fordító Kertész Judit különleges nyelvi leleményének köszönhetően most már magyarul is élvezhetünk.
Mikael Niemi: Popzene Vittulából (Polar Könyvek, Budapest, 2005, 300 oldal, fordította: Kertész Judit)
