Vitaminfront: a helyzet rossz
Ma már azt is tudjuk, hogy élettani értelemben a vitaminok és az ásványi anyagok (például a kalcium, magnézium), illetve a nyomelemek (például a cink, a szelén) nem választhatók élesen külön, hiszen a szervezet egészséges működéséhez együttes jelenlétük szükséges.
Van egy - talán nosztalgikus? - szokásunk: az idő megszépítő távlatából sokszor úgy tűnik, hogy valamikor régen jobb volt minden. A telek szebbek voltak ("a mi időnkben még volt hó"), nyáron a nap nem égetett ennyire, a fiatalok udvariasan átadták a helyet a buszon, ma meg? Nos, - jelenthetem - vitaminfronton más a helyzet: itt sikerült megmaradnunk a korábbi idők színvonalán. Akkor is rossz volt a helyzet és ma is az. Állításomat hadd igazoljam néhány publikált adattal is!
Kezdjük a 20 évvel ezelőtt, 1985 őszén kezdődött és 1988-ban lezárult első magyarországi reprezentatív táplálkozási felmérés néhány eredményének felidézésével! Akkoriban A-vitaminból a lakosság fele, B1-vitaminból a lakosság kétharmada volt hiányosan ellátott. Folsavból a lakosság egyötöde nem vett fel elegendő mennyiséget 20 évvel ezelőtt. A kalciumhiány 70, a cinkhiány 80, a vashiány kb. 20 százalékos arányban fordult elő (dr. Bíró György: Az evés tudománya).
Ugorjunk egy szűk évtizedet! A következő, 1992-1994 között elvégzett vizsgálat sem mutatott jobb helyzetet. A vizsgálat fő megállapítása az volt, hogy a magyar lakosság táplálkozásának alapvetően kedvezőtlen jellege megmaradt (Népegészségügy 1996/4. szám, 12. oldal).
Újabb szűk évtized múltán a következőket olvashatjuk az Egészségügyi Közlönyben (2001/ 16. szám, 2298. oldal): "Magyarországon az egyén és a társadalom számára az egészségi állapottal kapcsolatos legsúlyosabb teher a táplálkozással összefüggő betegségek elterjedtsége. (?) Azok a kockázati tényezők, amelyek hozzájárulnak a táplálkozással összefüggő betegségek kialakulásához, jelen vannak a magyar lakosság táplálkozásában. (?) A lakosság jelentős részének táplálkozására jellemző az elégtelen vas-, kalcium-, jód- és fluor-, valamint a B-vitamin-, folsav- és A-vitamin-bevitel".
Túlzás nélkül állítható, hogy az elmúlt 20 évben sok téren megfordult a világ menete hazánkban. A lakosság egészségi állapotának terén sajnos nem. De hogy kerül a csizma az asztalra? Hogy jönnek ide a vitaminok?
Nos, az egyik tekintélyes amerikai szaklap, a JAMA, így ír erről: számos vitamin elégtelen felvétele vagy kisfokú hiánya olyan krónikus betegségek rizikófaktora, mint a rák, a csontritkulás, vagy a szív-ér rendszeri betegségek (JAMA 2002; 287: 3116- 3126). Ez azért már komolyan hangzik. Az idézett lapszám széles áttekintést nyújt a vitaminok prevencióban betöltött szerepéről, sőt a vitaminokon túl olyan, újabban előtérbe került, élettanilag hasznos anyagokra is kitér, mint például a likopin, amelyről egyes kutatók feltételezik, hogy csökkenti a prosztatarák kockázatát.
Az előzőekben vázolt problémára pofonegyszerű megoldás kínálkozik: az egészséges (kiegyensúlyozott, változatos) táplálkozás. Csakhogy táplálkozási szokásainkat - ugyanúgy, mint egész életmódunkat - számos történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális hatás bonyolult eredője befolyásolja, amelyen változtatni csak 10 éves távlatokban lehet. A vitaminhiány mint a krónikus betegségek kockázati tényezője, várhatóan még hosszú ideig jelen lesz mindennapjainkban. Ezt arra alapozva jelenthetem ki, hogy nemrégiben volt alkalmam részt venni egy tudományos ülésen, ahol a legújabb hazai felmérés eredményeit ismertették. Sajnos ezek írásos közlemény formájában még nem érhetők el, de ha leírva látnánk, sem lennénk boldogabbak. Nem részletezve az eredményeket hadd mondjak csak annyit: vitaminfronton - de számos nyomelemet, vagy például a kalciumot tekintve - sem látható javulás. Dacára annak, hogy manapság igencsak sokat lehet hallani az egészséges életmódról, az egészséges táplálkozásról. Ez egyébként nem csak nálunk gond, a világ fejlett országaira is ez jellemző. De akkor mit tehet az "egyszerű", egészségre vágyó polgár? A fentebb említett JAMA szerzői szerint egyenesen célszerű lenne minden felnőttnek vitaminkészítményt szedni (JAMA 2002; 287: 3127-3129). Ez az a pont, ahol a pro és a kontra érvek leggyakrabban összecsapnak. Mert más szakemberek pedig úgy érvelnek, hogy a vitamintablettákkal túlzott mennyiségek kerülhetnek a szervezetbe, s ennek nemkívánatos következményei lehetnek. A hitelesség kedvéért tegyük azt hozzá, hogy ez csak igen magas, a szükségletet nagyságrendekkel meghaladó dózis esetén jelent reális veszélyt. Ma már léteznek olyan korszerű, tudományos alapon kifejlesztett komplex multivitaminok, amelyek akár folyamatosan is szedhetők, és ekkor sem okoznak túladagolást. Az igazság valahol a két nézet között csíphető el. Sokan vannak köztünk olyanok, akiknek szinte állandó vitaminpótlásra lenne szükségük. Itt főleg az idős, a lakásból már nehezen kimozduló korosztályra, a vitaminok közül pedig első sorban a D- és B-vitaminokra gondolok. Talán még többen vannak olyanok, akiknek időnként van szükségük vitaminpótlásra.
Kik ők? Elsősorban az aktív korosztály azon tagjai, akik jelentős fizikai és szellemi igénybevételnek vannak kitéve, a vegetáriánusok, a speciális diétát tartók, a fogyókúrázók, a dohányosok, a túlzott kávéfogyasztók, a betegségből lábadozók. De ne feledkezzünk meg arról a szerencsés kisebbségről sem, akinek - a helyes életmódnak köszönhetően - nem kell multivitamint szednie! Ki-ki - saját életvitelét ismerve - döntheti el, milyen formában juttatja szervezetébe az életfontosságú vitaminokat, nyomelemeket és ásványi anyagokat. Ha azonban felmerül a gyanú, hogy a táplálkozással nem jut megfelelő mennyiségben hozzá ezekhez a nélkülözhetetlen anyagokhoz, az egészségmegőrzés szempontjából a jó döntés a hiányzó mennyiség pótlása egy korszerű multivitamin-készítménnyel.
