Elbűvölte a nyomdászpálya szépsége
Csupán a pénzkereseti lehetőséget tartva szem előtt nem lehet a nyomdaiparban hosszú távon sikeresnek maradni - vallja Horváth Mihály, aki a nyomdafesték illatát még ma is ugyanolyan izgalommal lélegzi be, mint 30 évvel ezelőtt. A nyomdászattal nagybátyja, Fischer Antal fertőzte meg, aki a játékkártyanyomda igazgatója volt, ám a gépmesteri szakma vonzerejét kezdetben az jelentette számára, hogy igen jól lehetett keresni vele, különösen külföldön. Ezt szem előtt tartva a nyomdaipari tanintézetet választotta, míg a nemzetközi karrier lehetőségét Svédországban látta meglelni, ahol diákkori szerelmének, későbbi feleségének a családja élt. Kiköltözés helyett végül Magyarországon maradtak, ám a nyomdászszakma szépsége végérvényesen elbűvölte. Elvégezte a Könnyűipari Műszaki Főiskolát, szakmailag a sorkatonai szolgálat alatt az MN Térképészeti Intézetben töltött idő is hasznosnak bizonyult, ám igazi iskolájának az Athenaeum Nyomdát tartja, ahol végigjárta a szamárlétra öszszes fokát. Ráadásul a szakma egyik kiváltságának tartotta azt is, hogy a nyomda révén naponta találkozott művészekkel, festőkkel, fotóművészekkel, újságírókkal, szerkesztőkkel, mint megjegyezte: a kor "nagyágyúival".
Közel harmincévesen már a két legnagyobb - a grafikai és a nyomtatói - üzemegységet vezette, amellyel több idős kollégája ellenszenvét is kivívta. Profi szakemberek voltak, ám egyszerűen nem mertek döntéseket hozni - lebbenti fel a fátylat a felfelé ívelő karrierjének hátteréről. A rendszerváltással párhuzamosan zajló "lefejezések" azonban őt sem kímélték, ám mint mondja: utólag örül, hogy így történt minden. Hiszen ha ott maradt volna, nem kényszerül rá arra, hogy saját lábára álljon. Egy kedves ismerőse éppen vezetőt és csapatot keresett csepeli kis nyomdájához, s Horváth Mihály kapott az alkalmon. Volt athenaeumos kollégáiból összeállította a gárdát, ám a saját cég üzemeltetése még fél évet váratott magára. Egyik hibás gépükhöz hívtak éppen szerelőt, aki azzal a kérdéssel fordult hozzájuk: nem szeretnének-e egy A0-s négyszínnyomó gépet vásárolni, amely akkoriban az egyik legnagyobb, Magyarországon fellelhető gépnek számított. Horváth Mihály első megdöbbenését követően rákérdezett az árára, ám a választ újabb megdöbbenés fogadta: meglepően olcsó volt. Nem habozott sokáig, a gépet önállóan vásárolta meg, s egy csepeli üzemcsarnokban a Regiszter Plakát Nyomda el is kezdte tevékenységét. Szerencsénk volt, hiszen az 1994. évi választásoknál jól jött ez a nyomdagép. Mivel állami cégen kívül csak mi rendelkeztünk ilyen, nagyméretű plakátokat előállító géppel, több párt is minket választott, ami a megerősödésünket is biztosította - emlékszik vissza. 1995-ben újabb fejezet kezdődik a társaság életében: napilapnyomó gépre kapnak ajánlatot, s az Újpesten felépült Cicero Lapnyomda megrendeléseit végül a Vico-lapok jelentik. Egy év elteltével azonban kiszállt a napilapgyártásból. Egy cég sikeres működtetéséhez azonban az alkalmazottakkal meglévő jó kapcsolat is szükséges. Van egy hatfős törzsgárda, akikkel több mint 30 éve együtt dolgozom. A dolgozók pedig elfogadnak, ha kell, munkásruhát is veszek, s a nyomdagép alá bújok. Amszterdamban a gyémántok utcájában a mai napig úgy köszönnek egymásnak az emberek, hogy "Szerencse és Isten segítsége". Én is ezt vallom, nagy szerencse, hogy a lányom is megszerette ezt a szakmát, a cég forgalmának jelenleg már közel 70 százalékát ő bonyolítja - mondja büszkén. S bár az utódlást illetően nyugodt, a szakma presztízsének romlását szkepticizmussal szemléli. Átlag feletti fizetésekkel lehet találkozni a nyomdászszakmában, mégsem vonzó a fiatalok számára.
S miben látja a cég fejlődési irányát? Eddig a technológiai fejlesztésen volt a hangsúly, ám mint fogalmaz: a vállalat túllépett egy bizonyos fejlődési szakaszon, s eljött az ideje a profi termelésszervezés létrehozásának is, amely a versenyképességhez hozzátartozik. Most érzem igazán hiányát annak, hogy a közgazdasági egyetemet nem végeztem el, így hát 50 éves fejjel beiratkoztam a számviteli főiskolára - vallja be. A továbblépéshez azonban a menedzsment bővítése is alapfeltétel, méghozzá profi közgazdászszal, aki a termelésszervezésért felelne majd, s további beruházások is napirenden vannak. Jelenleg két üzemcsarnok megvételéről is tárgyalnak, ahová az ofszet- és digitális nyomdát költöztetnék át, míg a szitanyomtatás Csepelen maradna.
