Az állam magához vonná az építésügyi engedélyezést, az önkormányzatok dühösek
Még ebben az évben kormányzati egyeztetés kezdődik az új építési törvény tervezetéről, a jogszabály várhatóan hatályba léphet a jövő évben. Ideje is lenne - vélik a szakértők -, hiszen közel tíz éve próbálják megváltoztatni, a súlyos hibákat orvosolni, a kor igényeihez igazítani a szabályokat. Mostanáig ebben nem sikerült egyezségre jutni, ám úgy tűnik, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatalban (OLÉH) készülő tervezet több ponton is találkozik a szakma és más érdekelt szereplők egyetértésével. Abban legalábbis mindenki egyetért: véget kell vetni annak a helyzetnek, hogy nincsenek egységes szabályok, illetve azok településenként változnak, a kiskapuk sarkig nyitva állnak, úgy tűnik, ott építkezik ma valaki, ahol akar, és azt épít, amit akar. A hatóság gyakran csak tehetetlen szemlélője a szabálytalanságoknak.
Az egyik legégetőbb kérdés az építési engedélyezési rendszer módosítása - mondta lapunknak Fegyverneki Sándor, az OLÉH elnökhelyettese. Bár mindig is állami körbe tartozott, a mai gyakorlat szerint a helyi jegyzők látják el ezt a feladatot. Ez azonban azt jelenti, attól függően, hogy kis- vagy nagyvárosról, faluról vagy községről van szó, mások a szabályok, más a határidő, más kellékek szükségesek az engedély kiadásához, más az eljárás menete. Ez ütközik az uniós elvárásokkal is, melyek szerint bárki, bárhol építkezik, azonos módon kell az ügyét intézni, egyforma joga van az építésügyi hivatali szolgáltatásokat igénybe venni. Ez is indokolja egyebek között, hogy az amúgy is állami feladatot ténylegesen állami kézbe kellene venni - tette hozzá.
Az sem tartható állapot, hogy jelenleg 560 településen szinte véletlenszerűen működnek az önkormányzati építésügyi hatóságok. Van, ahol több község együtt állít fel egy ilyen szervezetet. Ezeknek a listáját azonban évente újraírják, így kiszámíthatatlan, hogy éppen hol gyakorolják az építési engedélyezési jogot.
A törvénytervezet egyik verziója szerint a kistérségi jegyzők kapnák meg ezt a jogosítványt, így "mindössze" 170-re csökkenne a hivatalok száma, de ezek nem változnának évente. Ám van olyan változat is, hogy amiért az állam visel felelősséget, azt neki kell elvégeznie is. Tehát egy állami szervezet kiépítése szükséges.
Az önkormányzatok azonban határozottan szembeszegülnek ez utóbbi elképzeléssel. Saját ügyüknek tekintik az építési hatósági feladatok elvégzését; úgy gondolják, ha ezt kiveszik a kezükből, megszűnik a kompetenciájuk a jövőjük alakítására. Ezzel az érveléssel szemben azonban a lakáshivatal elnökhelyettese kijelentette: ha esetleg így döntenének, akkor is elidegeníthetetlen joga maradna az önkormányzatoknak a városrendezési terv kialakítása. Ők mondhatnák meg, hogy a településükön hol, mit lehetne építeni. Ezt felülbírálni nem lenne joga az állami építésügyi hatóságnak. Utóbbiak csak abban döntenének, hogy a beadott engedélykérelem megfelel-e a szakmai előírásoknak, az uniós normáknak.
Fegyverneki szerint bármelyik elképzelés kap végül zöld jelzést, az mindenképpen előrelépés lesz az eddigiekhez képest. Az állami hatóság létrehozása jelentene azonban tényleges áttörést - információink szerint a szakmai szervezetek is ezt támogatják -, mert ez garantálhatná a szakszerű, kiszámítható, azonos normák mentén zajló ügyintézést.
A törvénytervezet átalakítaná az építésfelügyeleti bírságolás rendszerét is, tarthatatlan ugyanis, hogy ma az országban 21 ember foglalkozik az engedély nélküli, illetve szabálytalan építkezésekkel. Az új szisztéma létrehozása 4-4,5 milliárd forintba kerülne, de a befolyó bírságokból önfenntartóvá is válhatna a rendszer. A bírság kiszabása következetes lenne, kizárva a szubjektív elemeket. A büntetési tétel akár a tízmillió forintot is elérheti egy-egy nagyobb szabálytalanság esetén.
