Nem alamizsnát adunk a pályázóknak

Valóságos üstökösként tűnt fel a pályázati piacon. Miként tudta elérni röpke néhány hónap alatt, hogy már vannak csodálói, de ellenlábasai is?

A mondás szerint nem lehet olyan munkát végezni, amely valakinek ne hajtana hasznot, és valaki másnak ne ártana. Komolyan veszem azt, amit csinálok, és nem bántam meg, hogy a bankárszakmát - ha átmenetileg is - magam mögött hagytam. Egyébként tartalmában nem esik egymástól messze a két terület. A bankban is a pénzügyi szolgáltatói üzletágban dolgoztam, és a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban (GKM) is ezt a feladatot látom el. Egészen pontosan: most gazdaságfejlesztő szolgáltató tevékenységet végzek.

Számos újítást vezetett be, legutóbb a gazdasági versenyképesség operatív program (gvop) legnépszerűbb pályázatánál. Mekkora kockázatot vállalt azzal, hogy második körben is meghirdették a gvop 2.1.1-es kódjelű kiírását augusztus közepi indulással?

Nem maga a döntés az újítás, hanem a filozófia és a kultúra, amely mögötte áll. Azt kellett mérlegelni, hogy felkarol-juk-e a szakmai érdekvédő szervezetek oldaláról érkező okos kezdeményezést, vagy ne. Eredetileg az volt a terv, hogy a gvop 2.1.1-es pályázatot - újabb egy hónapos szakasszal - augusztusban indítjuk újra. A tavaszi forduló sikere azonban olyan nagy volt, hogy el kellett dönteni: vagy elköltjük a rendelkezésre álló teljes keretet, és akkor 60 százalékos arányban a jó pályázatokat támogatni tudjuk, vagy a drasztikusan alacsony hozzájárulást választjuk, és akkor marad pénz a második körre. Végül úgy határoztunk, szétosztjuk a meglévő keretet a tavaszi forduló nyertesei között, a második körre pedig átcsoportosítunk forrásokat más, kevésbé kelendő pályázatokból. Ennek viszont az az adminisztratív feltétele, hogy az átcsoportosításra rábólintson a gazdasági versenyképesség operatív program irányító hatóságának - vállalati hasonlattal élve - felügyelő szerve, a monitoringot végző bizottság. A testület ülése szeptemberben lesz, de az informális egyeztetés már lezajlott.

Mivel tud érvelni a döntése mellett?

Ezzel az előre hozott intézkedéssel hozzásegítjük a pályázót, a kis- és középvállalkozókat ahhoz, hogy a beadás után - saját kockázatra - még a nyáron, kora ősszel elkezdjék projektjük megvalósítását, így nem hátráltatjuk őket fejlesztési terveik megvalósításában. Ha nyernek, a pénzükhöz is előbb jutnak hozzá. Ez önmagában is nyomós érv. A pályázati rendszer annak szolgálatára jött létre, hogy a magyar gazdaság fejlődjön, mielőbb felzárkózzon az európai élvonalhoz. Tehát nem arról van szó, hogy alamizsnát vagy pusztán csak támogatást adunk a pályázónak, hanem ellenkezőleg: segítenünk kell őt projektje megvalósításában. Ha pedig segíteni akarjuk, akkor a bizalmi elv alapján kell működtetni a rendszert.

Falakba ütközik ennek az elvnek az érvényesítésekor?

Falakba talán nem, de azt tapasztalom, hogy sok ember lelke mélyén ott rombol a bizalmatlanság. Ez - történjen bármi - eleve tagadó, elutasító belső álláspontra készteti őket, amikor egy-egy ügyet vizsgálnak, vagy egy-egy kérdésben döntenek. Ez nem jó, mert nem viszi előre az országot, nem az együttműködés irányába mutat. Sajnos, Magyarországon ma még csak igen kevesen vannak, akik felismerték, hogy az együttműködés a "nyerő".

Akár jó példát is mutathat, hiszen egyfelől a Nemzeti fejlesztési terv (NFT) legsikeresebb operatív programja, a gvop irányító hatóságát vezeti. Másfelől a problematikusabb környezetvédelem és infrastruktúra operatív programot, a kiopot, sőt a kohéziós közlekedési nagyprojektek megvalósítását is irányítja. Nem túl sok ez a feladat?

Nem érzem soknak, tehernek, és egyiket sem látom problematikusabbnak a másiknál. Oda kell figyelni mindegyikre. A kiopnál elsősorban a környezetvédelemre, mert sok olyan pályázónk van - elsősorban az önkormányzatok -, akik nem rendelkeznek kellő projektmenedzsment-tudással és tapasztalattal, ezért külön gondot fordítunk a projektek sikeres lebonyolításának támogatására.

Mi az, amin sürgősen változtatna?

A gvop-nál az intézményrendszert (irányító hatóságot, közreműködő szervezeteket) kell kimozdítani jelenlegi, "kőkorszaki" állapotából, technikai, folyamatszervezési, információtechnológiai fejlesztésekkel. A pályázatok nagy mennyiségű, gyors, hatékony, "nagyüzemi" feldolgozását csak ilyen körülmények között lehet biztosítani. Ehhez mindent automatizálni kell, megfelelően összekötve az Egységes monitoring információs rendszerrel (EMIR). Már kezdeményeztem, hogy legyen zsíróvégpont valamennyi közreműködő szervezetnél és irányító hatóságnál. Ez azért fontos, hogy a 150 milliárd forintos kerettel működő hatóság ne rózsaszín utalvánnyal, hanem egy gombnyomással utalja a pénzt a nyerteseknek.

Ez azt jelenti, hogy gyorsul a kifizetés is?

Igen, már ezekben a hetekben. A zsíró azonban még kevés. A teljes sikerhez hozzátartozik a projekt-előrehaladási jelentés is, ennek kitöltő programjára ugyancsak szükség van. Jelenleg egy számlakitöltő webes felület kialakításán dolgozunk, ahol a kedvezményezett pályázó formailag ellenőrizni tudja, jól töltötte-e ki a számlát. A gvop-nál a beküldött elszámolások 70 százaléka hibás. Az illetékeseknek már jeleztem: ha ez így megy tovább, ránk omlik a rendszer. Ilyen magas hibaaránynál ugyanis már nem lehet azt állítani, hogy kizárólag a pályázó a hibás. Itt a rendszerrel is gond van. Drasztikusan egyszerűsíteni kell az adminisztrációt.

Említette, hogy az önkormányza-tok nem rendelkeznek megfelelő projektmenedzsmenti tapasztalattal. Ennek pótlásához számíthatnak segítségre?

Feltétlenül. A gazdasági versenyképesség operatív programban ügyfélreferensi rendszert vezetünk be. Így mindegyik pályázatnak lesz hivatali gazdája a közreműködő szervezetnél, akivel bármikor konzultálni lehet e-mailen, de előzetes megbeszélés alapján személyesen is. Várható, hogy közbeszerzési pályázatot írunk ki a projektmenedzseri feladatok ellátására. Az elképzelés az, hogy egy-egy szakértő három-négy önkormányzat pályázataiért felel, de minden nagyobb projektekhez is kijelölünk egy-egy menedzsert. Ha a fejlesztés meghiúsul, akkor az Európai Unió visszakéri a pénzt, ez pedig senkinek sem lenne jó. A kijelölt projektmenedzser egyrészt biztosítja, hogy a futó beruházások megvalósuljanak, másrészt olyan, jó értelemben vett "erjedést" indíthat el az önkormányzatoknál, amelynek eredményeként a következő pályázatoknál már felkészülten fognak hozzá a fejlesztések végrehajtásához.

Egy-egy nagyberuházásnál gyakran nincs meg a közmegegyezés, a társadalmi elfogadottság a megvalósításhoz...

Kétségtelen tény: Magyarországon még sok mindenen kell változtatni. A kohéziós közlekedési beruházásoknál előreláthatatlan kockázatokkal lehet számolni minden projektnél, különösen az előkészítési szakaszban. A zalai vasút korszerűsítésénél például teljesen váratlanul bejelentkezett a régészet, hogy egy kilencven éve épült töltés megerősítésénél elvégezné a maga kutatómunkálatait, amely köztudottan időigényes feladat. Lehetett volna idegeskedni, veszekedni, de végül kompromisszumot kötöttünk: ott áll egy régész a töltés bontásánál, és ha leletre bukkanunk, akkor közösen döntünk a további lépésekről. Hasonló a helyzet az M0-s körgyűrű keleti szektorának építésénél, ahol országos, önkormányzati és lakossági érdekek ütköznek.

2007-ben indul az új uniós költségvetési időszak. Több lesz a forrás, ám máris több a vita a fejlesztésekről. Miként tud eligazodni az útvesztők között?

Szeretem a kihívásokat. Ezúttal azonban fontos megjegyzéssel kezdem. Miközben arról vitatkozunk, hogy kinek legyen önálló operatív programja, maximálisan elfeledkezünk arról, hogy ha a végrehajtó intézményrendszer olyan marad, amilyen most, akkor 2007-től belefulladunk a sok adminisztrációba, s itt tornyosulnak majd a kifizetetlen számlák hegyei. Már most gondolkozni kellene azon, miként fogjuk gatyába rázni, korszerűsíteni, hatékonnyá tenni ezt a rendszert. Ezen túl célszerű lépéseket tenni a hazai és az uniós forrásokat kezelő pályázati rendszer összevonására. A párhuzamosság megszüntetése kormányzati döntést igényelne, akár már 2006-ra kiterjedő hatállyal. A GKM-ben már megkezdődött az ezirányú tevékenység. Hasonlóan radikális döntést - akadálymentesítést - kívánnak a pályázati kiírások. A jelenlegi felhívások bonyolultak, nehezen értelmezhetők a pályázók számára. Miért ne lehetne aranyszabályként érvényesíteni, hogy a versenyképesség növelésére fordítható uniós források a hozzáadott érték növelését, a gazdaság fejlesztését szolgálják? Bizonyos pályázatoknál sokat segíthetne a mentorrendszer bevezetése. Adott esetben a helyi vállalkozási központok tölthetnék be ezt a szerepet, végigkövetve a projekt útját a tervezéstől a pályázáson át egészen a megvalósításig.

Biztos, hogy nem volt kényelmesebb bankárként dolgoznia?

Mindig ott érzem jól magam, ahol éppen vagyok. Ha ez nem így lenne, már nem lennék itt. A Nemzeti fejlesztési terv két irányító hatósága és a kohéziós közlekedési projektek vezetőjeként természetesen óriási a felelősségem, de nagyobb a mozgásterem is. Itt alkothatok, és ez különösen akkor inspiráló, ha az ember már látja munkája első eredményeit.