Mit jeleznek a különböző fájdalmak?
A belülről jövő fájdalmaknak csak egy kis csoportjánál tudjuk pontosan, hogy mi fáj valójában.
A nagyobb részük inkább valamilyen megfoghatatlan érzés formájában jelentkezik. Ennek oka, hogy a belső szerveinkben lévő érzékelők elszórtan helyezkednek el, és a hozzájuk tartozó agyi központokban sincs jól körülhatárolható képviseletük - tudtam meg Bárdos György élettankutatótól, aki az Eötvös Loránd Tudományegyetemen csoportjával azt vizsgálja, hogyan hatnak a zsigerekből érkező jelek a viselkedésre. S most arról a különös, bár egyáltalán nem ritka jelenségről beszélt, amikor a fájdalom becsap bennünket.
- Van egy harmadik típusa is a zsigerekből eredő fájdalomnak, ami olyan, hogy nem is a zsigerek fájnak, pedig a zsigerek fájnak. Ez így elsőre nagyon bután hangzik, pedig valójában így van. Tehát az ember mellkasa, háta vagy felkarja fáj akkor, hogyha például a koszorúserek a szívben beszűkülnek, és akkor ez kivetül valamilyen testi régióra, bőrre vagy izomra. Vagy például hogyha a jobb válla fáj az embernek, valójában pedig a fájdalominger az epehólyagból jön egy erősebb epekő vagy gyulladás esetén. Az ilyet hívják úgy, hogy áttolt fájdalom, aminek az a magyarázata, hogy ezekről a területekről érkező rostok soha nem hatolnak el a tudatig. Tehát itt nincs közvetlen kapcsolat a fájdalomérző központok és az érzékelők között. Viszont azoknak a továbbító idegsejteknek az aktivitását, amelyek a fájdalomérzetet közvetítik, a belső szervekből származó ingerek állandóan magasan tartják, és elég egy icike-picike testi inger, például egy bőrérintés, a ruhának az irritációja vagy egy mozdulat, hogy ez a fájdalomküszöb közelében lévő sejt hirtelen elkezdjen fájdalmat jelezni. Ezt a fájdalomérzetet a testi ingerhez társítjuk hozzá. Tehát úgy érezzük, mintha az izom, az izület vagy a bőr fájna, amelyik ugye közös pontra vetül ezzel a zsigerrel.
- Egyébként ez önmagában is érdekes, hogy vajon miért nem gondoskodott a szervezet arról, hogy azt a bizonyos fájdalmat is érezhessük?
- Valójában azért nem gondoskodott, mert hogy ezzel valamit csinálni tudjon az ember vagy az állat, egészen az orvostudomány legújabb fejlődéséig semmi esélye nem volt. Az evolúció során ezek haszontalan információk voltak abban az értelemben, hogy az nem volt fontos, hogy hol és milyen jellegű az inger, csak a karaktere, az általános állapot volt fontos, mert az generált olyan viselkedésmintázatokat, amelyek segítettek abban, hogy ez a fájdalom megszűnjön. (MR)
