Kulcsfeladat az új tb-támogatás
A szélesebb értelemben vett orvostechnikai eszközökre (beleértve a kórházi eszközöket is) fordított társadalombiztosítási (tb-) kiadások a jelenlegi finanszírozási struktúrában nehezen számszerűsíthetők. A gyógyászati segédeszközökre fordított kiadások abszolút értékben, ez az előző évekhez viszonyítva jelentősen emelkedtek. 2000-2004 között a gyógyászati segédeszközökre fordított OEP-kiadás valamennyi évben 10 százalékot meghaladó mértékben nőtt. A kórházak által a homogén betegségcsoportok (hbcs) rendszerére alapuló finanszírozás keretében az eszközökre fordított kiadások az OEP számára közvetlenül nem láthatók.
A gyógyászati segédeszközök finanszírozási rendszerét általában a gyógyszerekével szokás összehasonlítani. Ezen párhuzam felállítása számos esetben indokolt is, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a markáns különbségeket sem. Két olyan területet emelek ki, amely a közeljövőben a finanszírozói oldal számára komoly kihívást jelent az orvostechnikai eszközök estében. Egyik oldalról ezek tb-támogatási körbe vonásának eljárási rendje, másik oldalról pedig egyes orvostechnikai eszközök kölcsönzési rendszerű forgalmazása, illetve az eszköznek a beteg általi otthoni használata vetődik fel.
A gyógyszerek tb-támogatásának eljárási rendjében jelentős változást eredményezett az európai uniós csatlakozás. Szükségszerűvé vált az uniós jogharmonizációs kötelezettség keretében az emberi használatra szánt gyógyászati termékek árainak megállapítására és a nemzeti egészségbiztosítási rendszerek hatálya alá vonását szabályozó intézkedések átláthatóságára vonatkozó 89/105/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: transzparencia-irányelv) átvétele. Ennek átvételét alapvetően a 32/2004. (IV. 26.) ESZCSM-rendelet - A törzskönyvezett gyógyszerek és a különleges táplálkozási igényt kielégítő tápszerek társadalombiztosítási támogatásba való befogadásának szempontjairól és a befogadás vagy a támogatás megváltoztatásáról - hatálybalépése jelentette. Az orvostechnikai eszközök tb-támogatotti körbe vonására hasonló jellegű standardizált eljárás jelenleg nem létezik. Ugyanakkor az orvostechnikai eszközök tb-támogatásba való bevonásának átláthatósága, szakmai megalapozottsága, kiszámíthatósága, szükséglet alapú megközelítése és az egészség-gazdaságtani, költséghatékonysági szempontok érvényesülése feltétlenül megkívánja hasonló eljárásrend kidolgozását. Az egyes eszközök szakmai jellemzőinek összehasonlítása, a hatásosság megítélése, valamint a költséghatékonysági szempontok mérlegelése egy transzparenciajellegű eljárás keretében sokkal rendszerezettebb körülmények között valósulhat meg. A befogadási döntések transzparenciájának fokozása a finanszírozási döntéseket jobban elfogadhatóvá teszi az érintett szereplők számára.
A finanszírozó számára a másik jelentős kihívás a gyógyászati segédeszközök kölcsönzési rendjének kialakítása, ahol azt a szakmai, higiénés és gazdasági viszonyok lehetővé teszik. Az előző évek előkészítő munkáját és egyeztető folyamatait követően 2004-ben a kormányrendeleti szabályozási javaslat, valamint a kölcsönzést végző szolgáltatók befogadására vonatkozó pályázati kiírás tervezete is elkészült. A pályázatot 2005 februárjában írták ki, kihirdetése 2005. június 27-én volt. Ekkor két eszközcsoportban, az állapotos nőknél alkalmazható inzulinpumpa és a CPAP-készülék esetén volt eredményes a pályázati kiírás. A szerződéskötés az eszközök miniszteri rendeletben való kihirdetése után történik meg. Egyelőre nehéz megítélni, hogy a gyakorlatban milyen formában tud működni a kölcsönzési modell, azonban a már működő, hasonló jellegű rendszerek nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy mind a finanszírozó, mind a betegek számára érdemi megtakarítást eredményez. Hasonló jellegű kihívás egyes eszközök esetében a hoszszú kórházi ápolás helyett annak a beteg otthonába való telepítése. Számos krónikus állapotú gondozottnál érkeznek jelzések a betegek, hozzátartozóik, illetve a szakma képviselői részéről arra vonatkozóan, hogy az eddigi tradicionális kórházi elhelyezés kiváltható a lakásba telepített korszerű berendezésekkel. Az egyelőre még szórványos igények vélhetően hosszabb távon nagyobb mértékben jelentkeznek a finanszírozónál.
Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy az orvostechnikai eszközök fejlődése, a kínálat bővülése, a betegek igényeinek alakulása számos kihívást hordoz a finanszírozó számára. A jelentkező problémák kezelésében az egyik kulcskérdés olyan támogatási technikák alkalmazása, amelynek révén a költségek racionális szinten tarthatók, ugyanakkor a betegek szükségleteit igen magas szinten kielégítik.
