Orvosegyetemi bemazsolázás?

A területi ellátási kötelezettség sérülésének veszélyére mutat a magántőke bevonását ellenzők egyik legtöbbet hangoztatott aggálya, a szolgáltatások "kimazsolázása", hogy ti. a magántőke a jól finanszírozott, hasznot hozó szolgáltatási formákat fogja magához vonni, "privatizálni".

Mi a helyzet az egyetemi klinikai rendszerrel? Megbontható-e az egyetemeken nyújtott egészségügyi szolgáltatás teljessége? Véleményem szerint nem. Az orvosképzés mint fő egyetemi feladat nem egyeztethető össze azzal, hogy egy diszciplína hiányozzon a kurrikulumból. Az egyetemi klinikák rendszerét tehát nem lehet kimazsolázni.

Ha nem lehet az egységet megbontani, miért ne lehetne az orvosképzést bemazsolázni működtető magántőkével? Minden mazsola növelné az egyetemi klinikai szolgáltatás egészének a minőségét. A minőség garantálásának nemcsak szakmai előnyei vannak, hanem már középtávon is fokozza a rentabilitást. Az egyetemi rendszerben a minőségnek ráadásul stratégiai jelentősége is van, mivel itt képezzük a jövő szakembereit. Az egyetemi klinikák bemazsolázása tehát össztársadalmi érdek.

Miért előnyös az, hogy az egyetemi klinikák a progresszív betegellátás csúcsintézetei?

A csúcsszintű társadalmi szolgáltatás azt jelenti, hogy az egyetemi klinikák nem tangazdaságok vagy műhelyek, hanem a legmagasabb szintű, "élesben" folytatott szakmai tevékenység helyei. Az oktatás és a társadalmi szolgáltatás ilyen kettőse semmilyen más felsőoktatási szakon nem lelhető meg. Lehetne persze klinikai oktatást folytatni más formában is (s bizonyos mértékig ki is kell alakítani az ún. klinikai "skill-labor" rendszert), de ezáltal sérülne a szakma lényegét adó emberi kontaktus, s elveszne egy kétirányú inspiráló/motiváló tényező. Egyrészt inspiráló a leendő diplomások számára, hogy a legjobb helyeken sajátíthatják el a szakmát. Másrészt ez a rendszer motiválja az oktató orvosokat is, mert a "best practice"-re, az evidenciákra alapozott gyógyításra nincs jobb belső kényszer, mint az, hogy az orvosi tevékenységet folytatók egyben kutatnak is, oktatnak is. Ez garanciát jelent arra, hogy a progresszív betegellátás csúcsán valóban a legjobb gyakorlat valósuljon meg.

Mindez alig fedezhető fel az egészségügyi fejlesztéspolitikai koncepció anyagában. Korábbi tervanyagoktól eltérően nincsenek nevesítve a regionális központok, mintha a tulajdonosi jogokat és a szakmai felügyeletet gyakorló két minisztérium között elvesztek volna. Nem látszanak azok a források, amelyek viszont nélkülözhetetlenek a versenyképesség megőrzéséhez.

A tőke megjelenése persze önmagában biztosan nem elég garancia az átalakításhoz és az új fenntartásához. A mai orvos-egészségügyi tevékenységben a drága csúcstechnológia ugyan egyre kevésbé nélkülözhető, de mindez csak akkor nyer értelmet, ha kellő tudású szakember alkalmazza. Az egyetemi klinikák ebből a szempontból is kivételes helyzetben vannak, hiszen lényegükből fakadó sajátosságuk a tudás és a minőség előtérben állása. Tudás abban az értelemben, hogy az egyre inkább piacosodó egészségügyben a tudás szellemi tőke, amely nélkülözhetetlen feltétele a mégoly fontos anyagi-eszközös tőke érvényesülésének. És minőség abban az értelemben, hogy az orvosegyetemi hármas feladatrendszer, az oktatás, kutatás és gyógyítás együtt, egymást erősítve tudja legjobban garantálni a kor kívánta magasszintű minőséget.

Az egyetemi klinikáknak olyan új formációt kell találniuk, amely alkalmas a kor követelményeinek megfelelő képzési formák befogadására és a modern gyógyító tevékenységhez elengedhetetlen külső tőke bevonására. Az állami szerepvállalás dominanciája elengedhetetlen (lásd orvosképzés). De jelen helyzetben elkerülhetetlennek tűnik, hogy megjelenjen a magántőke is, persze szabályozott és ellenőrzött formában. Meg kell teremteni azokat a garanciákat, amelyek megakadályozzák az adózók által fizetett biztosítási összegek indokolatlan kivitelét. Ilyennek látszik az orvosképzésnek az a szüksége, hogy az egészségügyi szolgáltatás teljes vertikuma egy intézményi kötelékben kell maradjon. Ilyen rendszerben az egyes tevékenységek működtető tőke általi fejlesztése valóban egy-egy mazsolát jelent majd az egészben.