Veres János: "A kritika persze érthető, hiszen sosem lehetünk elégedettek"
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a magyar egészségügy gyógyszerellátása jó színvonalú. A kritika persze érthető, hiszen sosem lehetünk elégedettek. Ezen a területen óriási a verseny, nagyon gyors a fejlődés, az innováció, és a legújabb, legdrágább készítményeket nagyon nehéz a betegek széles körében azonnal biztosítani.
Ám ha a számokat nézzük, akkor az derül ki, közel vagyunk az európai átlaghoz. Többet költünk gyógyszerre – beleértve a lakosságot és a költségvetést is –, mint a dánok, az írek, és közel vagyunk ahhoz a színvonalhoz, amelyet a finnek képviselnek. Ha a térséget nézzük, regionális összehasonlításban sincs okunk panaszkodni. A gyógyszerkiadások tekintetében Ausztria előz meg minket, de lényegesen többet költünk Szlovákiánál, Cseh-, Lengyel-, Horvátországnál, Romániánál.
A cél továbbra is az, hogy mindenki megfelelő egészségügyi ellátáshoz jusson, és ebbe beletartozik az is, hogy időben megkapja a betegségek megelőzéséhez, a gyógyuláshoz szükséges gyógyszereket. Az egészség a legfontosabb, ezzel mindenki egyetért, de ez pénzkérdés is. Lehetőleg úgy kell a legjobb eredményt elérni, a megfelelő körülményeket biztosítani, hogy a közgazdasági racionalitás is érvényesüljön. Ez persze nem könnyű. Nem könnyű rangsorolni olyan kérdésekben, amelyek az egészségüggyel, a gyógyszerellátással kapcsolatosak. Nem könnyű gazdaságossági és észérveket mondani akkor, amikor mások főleg érzelmi érveket sorakoztatnak fel arra hivatkozva, hogy az egészségügy nem lehet pénzkérdés. A kormány feladata, hogy ilyen helyzetekben is döntsön, állást foglaljon, mert az erőforrások nem állnak vég nélkül rendelkezésre. A döntést megkönnyíti, ha sikerül olyan megoldásokat találni, amelyek ugyanazt az eredményt olcsóbban biztosítják. Az elmúlt évben az államháztartás több mint 340 milliárd forinttal támogatta a lakosság gyógyszerfogyasztását.
Az elmúlt évtized során jelentősen átalakult a magyar gyógyszerfogyasztás. Míg az 1990-es évek elejéig a hazai kínálatot zömében a hazai generikus készítmények alkották, ezt követően az innovatív készítmények kerültek előtérbe.
Mint ismeretes, a generikus készítmények alatt azok a gyógyszerek értendők, amelyek már nem élveznek szabadalmi védettséget, és így lényegesen olcsóbbak, az árakban a fogyasztóknak nem kell megfizetnie a jelentős fejlesztési, kutatási költségeket. Az innovatív gyógyszerek esetében az árakat éppen ezek a kiadások emelik meg nagymértékben. Ezért a struktúraváltás már önmagában a gyógyszerkiadások jelentős emelkedését eredményezte annak ellenére, hogy eredményei a lakosság egészségi állapotát viszonylag kismértékben befolyásolják.
Magyarországon 2000 óta évről évre legalább kétszer olyan gyors ütemben növekednek a gyógyszerkiadások, mint ahogy a gazdaság bővül. A GDP-hez viszonyítva a kiadások részaránya ma már lényegesen meghaladja az európai átlagot. 2002-ben elérték a GDP 2,1 százalékát, ez az arány Norvégiában, Dániában vagy Írországban egy százalék alatt volt, 2005-ben pedig már meghaladták a GDP 2,4 százalékát.
Tavaly nyáron kapott lendületet az a program, amely egyaránt szolgálja az egészségügyi ellátás javítását, és azt, hogy a lakosság és a vállalkozók terhei ne növekedjenek, ne kelljen emelni a járulékokat, hogy ki tudjuk fizetni a magasabb színvonalú egészségügyi ellátás költségeit. A programot a Pénzügyminisztérium támogatja, mert úgy gondoljuk, hogy a gyógyszerfogyasztás ésszerűsítése a lakosság és az államháztartás érdekeit egyaránt szolgálja.
Nincs arról szó, hogy ezen a téren a következő években az államháztartási kiadások csökkenésével számolnánk. Az ésszerűsítés követelményének érvényesítése azért fontos, mert csak ilyen formában tudunk előbbre lépni, az ellátás színvonalát növelni.
