Átalakulás: színe és fonákja
Örülök, ha ilyen rövid idő alatt beépítették gondolataim egy részét saját elképzeléseikbe ? reagált az MTA belső alapvető reformját a nyilvánosság előtt követelő fiatal kutatóorvos az Akadémia közgyűlésén elhangzottakra. Szabó Csaba a közelmúltban terjedelmes írásban tette közzé erős tónusú kritikáját és javaslatait. Az Egyesült Államokban sok évet eltöltött kutató némileg meglepve értesült arról, hogy Vizi E. Szilveszter közgyűlési reformjavaslatainak legtöbb pontja erősen emlékeztet az ő gondolataira és a kormány k+f stratégiájának főbb elemeire.
S valóban, az MTA elnöke is meghirdette az elaprózódott, szétforgácsolódott, kis létszámú kutatócsoportok felszámolását, nagyobb csapatok alakítását. Igaz, Szabó ezt kiegészíti azzal, hogy a kutatások minősége szerinte igen alacsony. Amiként a kormányzati k+f finanszírozás meghatározó személyiségei, a fiatal orvos is ostorozza a publikációk számának túlhangsúlyozását a tudományos teljesítmények mérésekor. Ezzel szemben mások ? például Risztics Péter, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Információtechnológiai Innovációs és Tudásközpont igazgatója ? úgy vélik, hogy a kutató hosszabb távú legitimációját egyedül a gyakorlatban hasznosítható eredmények adják.
Nincs vita az akadémiai intézet vezetőitől megkövetelt menedzserszemléletben sem. Ma még nem tudható azonban, az MTA-elnök végigviszi-e azt a tervét, hogy mind a 38 igazgató soron következő kinevezése előtt akár külföldi vezetőkkel is erősítse a versenyt. Az elképzelés máris felhördülést keltett a köztestületi tagok közt. Szabó Csaba célkeresztjébe bekerültek a szerinte érdemi kutatást nem végző akadémikusok nem teljesítményarányos lehetőségei például kinevezésekkor. Ezzel összhangban vannak Vizi. E Szilveszter szervezeti és személyi eredményességet követelő tervei. Ugyanakkor a lezárulás előtt álló egyik MTA-pályázat nem éppen ezt támasztja alá. A 2007?2013 közti évekre szóló, kutatócsoporti támogatásokra megjelent kiírásban az áll, hogy az elbíráláskor plusz négy pont jár pusztán azért, ha a csoport vezetője akadémikus, s kettő, ha van akadémikus tagja. Szabó Csaba fenntartásokat fogalmaz meg a pályázatokkal szemben. Szerinte a jelenlegi zártkörű elbírálások nem teszik lehetővé a tárgyilagos elbírálást. Úgy véli, nemzetközi zsűrizési rendet kellene bevezetni.
A hogyan tovább kérdésében szinte semmi vita sincs a Szabó Csaba és a hozzá hasonlók által kívánatos megoldások és a hivatalos elképzelések közt. Regionális tudásközpontok, nemzeti laboratóriumok, távlati célként a valódi kutatóegyetemek egyaránt olvashatók. Igaz, Szabó Csaba ennél tovább megy, s külföldi példákra utalva zöldmezős beruházással high-tech felszereltségű kiemelt nemzetközi kutatóintézetek alapítását ajánlja néhány stratégiai kutatási területre. Ezekben dolgoznának a legjobb hazai kutatók a külföldiekkel, a legprofibb gazdasági szemlélettel. Szerinte a külföldön már sikeres magyar kutatók ezekbe tudnának visszajönni.
A mélyben azonban óriási erők munkálnak az MTA háza táján. Elnöke nem is tagadja, hogy a reformprogramját meghirdető közgyűlési beszéde ?kiegyensúlyozott? volt. A küzdelem az Akadémia évtizedek alatt megszerzett pozíciójáért ugyanis nem gyengül. A tavaly szeptemberben készült, Az uniós Magyarország tudománypolitikája című három tucat oldalas összefoglaló munka több mint ?finomítja? az elnök néhány reformpasszusát. Látszólag teljes az összhang az ?alapfinanszírozás + pályázati összegek? elvében. Az MTA-mű azonban ezt úgy fejti ki, hogy ?az állami pályázati források mellett erősödnie kell a rögzített támogatásnak, kutatási alapellátássá kell válnia, s az innovációs források elosztásában meg kell jelenjen az alaptudomány szempontrendszere s elosztási hálózata?. Ugyancsak a pozíciók védelmére utal az, hogy ?nagy projektek gondozására, erőforrások koncentrálására az egyetemi struktúra sokkal kevésbé alkalmas, mint a kutatóintézeti hálózat. A kutatóintézetek feladata a nagy nemzeti infrastruktúrák működtetése is.? Ennek fényében kérdéses, mennyire lesz kivitelezhető a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnökének azon elképzelése, hogy az akadémiai intézeteket vonják ki az MTA-közgyűlés hatásköréből.
A leghevesebb vita az alap- vagy alkalmazott kutatás kérdésében van. Az NKTH-elnök és más is a kevés pénz miatt a szűk körre szorítkozó alapkutatást pártolja, Vizi E. Szilveszter az alapkutatás ?értékeinek megőrzését? vallja. Erről meggyőzhette a kormányt is, amelynek amúgy reformszellemű középtávú stratégiájába az idézett MTA-műből szó szerint került be ?az erős hagyományokra? is hivatkozva a magas szintű alapkutatás fenntartásának igénye. Erre a célra az NKTH pénzének egy részét is elvinné az MTA. VG
