Kevés magyar tudós publikációit idézik

Jelentős vita zajlik arról, mivel lehet mérni egy kutató teljesítményét. Sokan a nagyszámú publikációt pártolják, akár évtizedeken át egy kutatásban jelentetve meg írásokat. Az erősödő k+f reform hívei a gyakorlati hasznosságot teszik az első helyre. Ugyanakkor nem mindegy, mennyire rangos tudományos folyóiratban publikál valaki.

Ennek mérésére szolgál az úgynevezett impaktfaktor, amely az ilyen periodikák idézettségén alapul. Ha ezt kutatókra vetítik, akkor a publikációikban összegzik a folyóiratok impaktszámát. A több mint 300 magyar akadémikus közül kevesebb mint ötven mutatószáma olvasható az MTA honlapján. Feltűnő, hogy közülük kilenc olyan akad, akinek impaktfaktora nulla. A listát az MTA elnöke, Vizi E. Szilveszter vezeti majdnem kilencszázzal.

Az ismertebb index az idézettségé. Ez azt mutatja, hányszor hivatkoznak valaki írásaira. Nem meglepő, hogy ezt a rangsort az Egyesült Államok vezeti, s az élmezőnyben a k+f-re sok pénzt fordító országok állnak.

A citátumok számaihoz tudni kell, hogy ezeket a kutatásvégzés helye alapján készítik, nem a tudósok nemzetisége szerint állítják össze. Vagyis arról is tanúskodnak, mekkora az agyelszívás a gazdag országok irányába; a térségben Csehország és Szlovákia vagy Szlovénia rovatában a nulla olvasható, s a sokkalta nagyobb Lengyelországból is csak kettőt tartanak nyilván. Ha nevek szerint nézzük az ilyen listákat, kiderül, hogy egy sor magyar tudós ? például a hazai reformot hirdető Szabó Csaba orvos ? található a gyakran idézett kutatók közt.

S az is tény, hogy társadalomtudósoktól alig jegyeznek idézettséget. VG