Gyurcsány bemelegített az esti TV-szózatra
A miniszterelnök blogjában ma arról ír - vélhetően mintegy felkészülve az esti MTV-ben sugárzandó beszédére -, hogy mit tekint ő valójában reformoknak. Mivel véleménye szerint a reformokat sokan afféle azonnal gyógyító fájdalommentes pirulának tartják, ezért meghatározást ad, mit jelent számára a reform, és az egészségügy, valamint az oktatás példáján igyekszik bemutatni is mit jelent a fogalom konkrétan. Döntse el a kedves olvasó, meggyőző-e az érvelése!
"Az én értelmezésemben a reform a kialakult szabályozási, intézményi, kulturális viszonyok érdemi, egymással is összefüggő változásainak sorozata. Reformnak számít az, ha a döntően állami dominanciájú egészségügy helyett biztosítás-alapú egészségügyet hozunk létre, ha a teljesen elveszett magánfelelősség intézményét önmagában azzal helyreállítjuk, hogy mindenkinek önálló biztosítási számlája van. Reformértékű ha meghatározzuk, hogy biztosítottként mi jár az egyénnek, és ezt garantáljuk. Ide tartozik az is, hogyha az intézményeket, és intézményi kapacitásokat úgy alakítjuk át, hogy függetlenül attól, ki hova született, az ország melyik pontjára, nagyjából azonos erőfeszítés megtételével legyen lehetősége jó minőségű szolgáltatást kapni, kiküszöbölve azt az elképesztő igazságtalanságot, ami ma a területi különbségek miatt létezik. Reformnak tekinthető, ha intézményt hozzunk létre annak érdekében, hogy védjük és garantáljuk, hogy a biztosítottak a nekik járó szolgáltatást megkapják, ugyanakkor nem számláznak többet senkinek. Ha csak ezeket a részeket említjük, akkor ez maga a reform! Ez az egészségügyi reform. Ehhez képest a vizitdíj vagy nem vizitdíj kérdése egy lépés azon az úton, ami a magán és a közfelelősség pontos szétválasztása érdekében történik a biztosítási alap létrehozásával; ez utóbbi pedig azt a célt szolgálja, hogy a nemzeti kockázat-közösség megteremtése, fenntartása és megerősítése mellett kitapinthatóbb és egyértelműbb legyen az egyéni felelősség. Így is, úgy is lehet dönteni a vizitdíjban, de nem a vizitdíj a reform. Az a reform, hogy a jelenlegi rendszerre jellemző ''senki sem felelős semmiért'' elvet felváltsa a szabályozott és pontos tartalmú közfelelősség és magánfelelősség rendszere.
A felsőoktatásban a tandíj önmagában még nem reform, még akkor sem, ha egyébként egy rendkívül fontos szemléleti, társadalmi, kulturális elemhez nyúl hozzá. A tandíj bevezetése azt jelenti: közvetlenül hozzá kell járulnod ahhoz, hogy magas szintű képzettséget szerezve jobb esélyeid legyenek egy tartalmasabb, biztonságosabb életre. A hozzájárulásod mértéke pedig kifejezetten függ attól, hogy jól teljesítesz vagy rosszul. A rossz teljesítményt nem hajlandó az adófizetők közössége teljes egészében finanszírozni. Ha jól teljesítesz, akkor átvállaljuk a terheket. Ha szociálisan rászoruló vagy, segítünk, ha nem vagy rászoruló, akkor nem segítünk. Ezek fontos, sok tekintetben a mentalitás, a gondolkodás tekintetében reformértékű dolgok. De mindezt kiegészítjük azzal, hogy megjelenik a tandíjmentesség, sőt, a rendszer kiegészül a mainál jelentősebb nagyságú ösztöndíj megszerzésének lehetőségével. Az állami, vagy döntően államilag finanszírozott felsőoktatásból való kihullás esélye, a költségtérítéses képzésbe való bejutás vagy átkerülés kockázata, valamint az, hogy összenyitjuk a költségtérítést az állami képzéssel, szintén jelentős előrelépés. Hogy még van egy sor lépés? Ez igaz. Az is egy erőteljes dilemma, hogy milyen mechanizmusokat engedünk működni annak érdekében, hogy meggátoljuk a magyar felsőoktatás teljes intézményi széttagolódását, vagy széttöredezését.
És akkor már nem is folytatom az igazgatással kapcsolatos reformlépésekkel, azokkal, amelyeknek egy jelentős része, a FIDESZ támogatása híján, elbukott. Ezekből állnak össze a reformok. Sok egymásba kapcsolódó lépésből. Ezeket együtt kell tudni látni! Ez nem egyszerűen csak kommunikációs kérdés!" - írja a miniszterelnök naplójában.
"Azt sem állítom feltétlenül, hogy mi ezeket jól mondjuk el. Mindez erőfeszítést igényel a befogadó oldalán, az elemző, a publicista oldalán is, hogy képes legyen bemutatni és átlátni azt a társadalomfilozófiai keretet, amelybe valamennyi lépés illeszkedik. Ez a keret pedig arról szól, hogy visszaadjuk a közszférában a teljesítmény értékét azzal, hogy világos célokat fogalmazunk meg, hogy mérünk, hogy összehasonlítunk, hogy világos felelősségi rendszereket állapítunk meg. Az évtizedes maszatolásokkal szemben elválasztjuk, hogy kinek mi a felelőssége. És egy sor alkut felmondunk. Ez maga a reform!" - teszi hozzá Gyurcsány Ferenc. (amoba.hu)
