Gyurcsány: szóljanak, ha kezdek meghülyülni!
Gyurcsány Ferenc pénteki blogbejegyzésében arról írt, hogy miként tudja megőrizni valóságismeretét, hogyan juthatnak el hozzá a valóság eseményei, hírei. A miniszterelnök úgy véli, hogy egy parlamentáris demokráciában az ellenzék véleménye alapján mindig tudhatja, hogyan viszonyulnak tetteihez politikai versenytársai. A tagolt nyilvánosság szintén segít eligazodni számára, hogy milyen problémákkal küzdenek az "emberek", és milyen visszhangja van egyes döntéseinek.
Gyurcsány saját bevallása szerint mind a négy politikai napilapot, a két gazdasági napilapot, és a két bulvárlapot is olvassa. Ezen kívül "átlapozza" a HVG-t, a 168 órát, az Élet és Irodalmat, a Figyelőt, a Magyar Narancsot, a Heti Választ és a Demokratát. "Ja és persze nagyokat mosolygok és nevetek a Hócipőn" - írja.
"Kétségtelen, hogy a havi lapok közül most már évek óta kivétel nélkül csak a Mozgó Világot és a Közgazdasági Szemlét olvasom el vagy lapozom át havi rendszerességgel. Az e-mail címemre válogatás nélkül és szűrés nélkül érkeznek a levelek, azokba én beleolvasok, melyben nagyon sokfajta dolog van. A különböző panaszoktól a bátorításon keresztül a rendkívül brutális, sem nyomdafestéket, sem egyébként digitális jelt nem tűrő káromkodásig. Nem szűrjük és semmilyen módon nem készítjük elő azokat a fórumokat, ahol én megjelenek, legyen ez a Csepeli Munkásotthon, vagy legyen ez az EFOTT tegnapi sátra. Tompítatlanul jön az ilyen meg az olyan vélemény is. Az kétségtelen, hogy rádiót szinte egyáltalán nem hallgatok, nincs mikor és hol. Ha ritkán autóban vagyok, akkor is olvasok, televíziót évek óta lényegében nem nagyon nézek" - teszi hozzá a kormányfő. Gyurcsány legutóbb múlt szerdán írta blogjában, hogy miután elolvasta Bauer Tamás közgazdász cikkét a Népszabadságban, komolyan elgondolkodott a vizitdíj beveztésének szükségességén, hasznosságán.
De más módon is kapcsolódik a mindennapi élethez Gyurcsány: "Egyébként nagyjából éppúgy járok vásárolni, mint bárki más, csak nem naponta, hanem inkább 2-3 hetente. Ugyanúgy megyek moziba, mint bárki más, csak mondjuk nem hetente, kéthetente, hanem inkább havonta. És ugyanúgy beülök egy-egy kocsmába, vagy étterembe, mint mások. Egy-két havonta." Mindezek miatt a miniszterelnök úgy véli, hogy nem fenyegeti a "burokban élés" veszélye, nem valóságidegen környezetben él. A legnagyobb problémát abban látja, hogy "képes-e az ember pár év miniszterelnökség után is még arra, hogy legyen benne önirónia, legyen benne kétely saját véleményének igazságát illetően, hogy ne kezdje fennhordani az orrát, hogy ne követeljen magának tekintélyt, vagy ne követelje meg az alázatosságot, hogy ne tekintse magát fölülállónak, hogy elviselje, ha vitatkoznak vele a kollégák. Sőt igényelje is azt. Amikor miniszterelnök-jelölt lettem, azt mondtam a barátaimnak, hogy segítsenek abban, és szóljanak, ha azt látják, hogy – úgy fogalmaztam – kezdek meghülyülni. Az nyilván nem kétséges, hogy vannak nehezebb, meg könnyebb periódusok a miniszterelnök életében is. Van amikor feszültebb, van amikor nyugodtabb. Van amikor türelmetlenebb, van amikor végtelen türelemmel tud hallgatni rettenetes butaságokat és abszolút indokolatlan és rosszhiszemű kritikát is. Nem vagyunk gépből. Én sem vagyok abból. Érzelmeim vannak, meggyőződésem van, nem akarom eltakarni, milyen vagyok, milyen a személyiségem, éppen mit érzek. Nem kívánok egy valamilyen kívülről diktált, vagy elvárt, vagy akár magam által konstruált szerepnek megfelelni. Ez független attól, hogy ennek ellenére éppen az ellenkezőjét mondják, olvasom jó néhányszor. Meg kell próbálni például megőrizni azt, hogy az ember nem sértődik meg. Bennem például nincs sértődés, a személyes megbántottság hosszan táplált érzése azokkal szemben, akikről azt gondolom, hogy nem szépen, oktalanul, méltánytalanul bánnak akár velem, akár a kormánnyal. Bizonyos konzekvenciákat persze levonok. És mondjuk, ha valaki mindenért kritizál, bármit teszek, annak a véleményével egy idő után nem foglalkozom. Ha valaki politikai jóslatokba bocsátkozik, és tízből kilencszer vagy nyolcszor kiderül nincs igaza, annak nem biztos, hogy ismét elolvasom a jóslatát. Ha valakiről azt gondolom, hogy igazából nem együttműködni, csak törleszkedni akar, azzal nem gondolom, hogy sok időt kell töltenem. És még az is lehet, hogy mindezekben az ügyekben is pontatlanul ítélek és nincsen igazam. De ebben semmifajta kivagyiság nincsen, egyszerűen, mint bárki más is, valamilyen módon kialakítok egy véleményt a környezetemről. De az is igaz, aki mindig dicsér, aki „alám kérdez”, annak a szavának sem adok sok hitelt. Aki mindig, mindennel egyetért, attól óvakodni kell" - fejtegeti a kormányfő. (amoba.hu)
