Ha besokallunk a főnöktől - Ez már a kiégés jele!
Selye János, a stresszkutatás atyja több száz kutatás során azt vizsgálta, hogy az állatok hogyan kezelik a hoszszú távú stresszt. Azt találta, hogy egy rövid hozzászokási idő elteltével egész jól viselték, majd látszatra bármiféle nyilvánvaló ok nélkül összeomlottak. Selye ugyanezt tapasztalta, amikor második világháborús bombázópilótákat vizsgált, akik sok bevetésen vettek részt hatékonyan, majd egyszer csak képtelenek voltak jól teljesíteni.
Vizsgálatai során azt találta, a munkánk során érzett kiégettség legfőbb oka korántsem a fáradtság vagy a hoszszú távú stressz, sokkal inkább a kiábrándultság, a csalódottság. Sokan ugyanis önmagunk értelmét, sőt életünk célját is a munkánkból nyerjük, épp ezért leginkább az elkötelezett, szenvedélyes, keményen dolgozó embereket veszélyezteti a burn out, vagyis a kiégés. Van, akit az előléptetés motivál a munkája során, mást az, hogy kitűnjön a kollégái közül a tehetségével, a teljesítményével, van, akit a megfelelési vágy kényszerít vagy épp a kreatív ötletek megvalósítása, az alkotás vágya hajt. Bármilyen sok és kemény is a munka, az elégedettséget adó napi feladatok könnyűnek tűnnek, a sikerek pedig tovább motiválnak bennünket. A probléma akkor kezdődik, amikor valaki „besokall”; a főnök hálátlan, nem értékeli kellőképp az erőfeszítést, hiányzik az anyagi vagy az erkölcsi elismerés, vagy épp kudarc következik be, esetleg tőlünk független okok miatt elmaradnak az üzleti eredmények.
A kiégést egy adott körülmény vagy a célkitűzéseink és a lehetőségeink közötti szakadék is ösztönözheti. A reális ön- és célértékelés, életünk, munkánk prioritásainak meghatározása egyaránt segítheti a kiégés elkerülését. Henry Neils, az Assessment.com elnöke és alapítója szerint néhány hétig érdemes úgynevezett stressznaplót vezetni, ebből kiderül, mi az a nyomás, amely valós terhet jelent a mindennapjainkra, és melyek azok, amelyeket érdekérvényesítéssel, nemet mondással, kommunikációval, delegálással megszüntethetünk. A stressznaplóba jegyezzük le, milyen trauma ért minket, mitől támad feszültség, idegesség bennünk, mitől érezzük magunkat csalódottnak, levertnek, aggódónak. A hatékony időbeosztás a kiégés elkerülésének egyik legfontosabb tényezője, ugyanúgy, mint az, ha túl sokan támaszkodnak ránk.
Meg kell találnunk a munkahelyünkön, sőt életünk minden terén az egészséges egyensúlyt az ésszerű nyitottság és a rendelkezésre állás között. Henry Neils azt javasolja, a kiégéshez vezető jeleket rendszeresen figyeljük magunkon, és próbáljuk megelőzni a kialakulását. A kezdeti jeleket a pihenés, az alvás, egy hobbi is kompenzálhatja, ám ha szükség van rá, érdemes akár szakember segítségét kérni. (KI)
