Deák óta nem volt ekkora a politikai elit felelőssége

Simai Mihály akadémikus, a Corvinus Egyetem tanára a Népszabadságnak adott interjújában azt hangsúlyozta, hogy Magyarország az 1900-as évek elején elért közepes fejlettségi szintjéről többször próbált már kitörni, ám még soha nem járt sikerrel.
Ha az uniós tagsággal járó új tőkeforrások kihasználása révén megnyíló lehetőségeket is elszalasztjuk, akkor még lejjebb is csúszhatunk a mostani szintről.
A professzor szerint szinte Deák Ferencék óta nem volt ilyen nagy a hazai politikai elit gazdasági felelőssége, mint ma. Simai olyan veszélyzónának tartja a közepes fejlettségű országok csoportját, amelyeknél a verseny nyomása két irányból érvényesül. "Sok fejlődő ország képes eljutni a közepes fejlettségi szintre.
Eközben a fejlett országok sem építették még le azokat az iparágakat, amelyek csak közepes fejlettségi szintet értek el" - nyilatkozta az akadémikus, aki hozzátette: "az emberek már a fejlett fogyasztói társadalmak felé kacsingatnak, s ez mesterségesen is ösztönzött, hitelből fedezett fogyasztást okoz.
Ugyanakkor a gazdaság teljesítőképessége általában alacsonyabb az igényeknél. Sajátos probléma, hogy a belső tőkefelhalmozás nem elég ahhoz, hogy a gyors előrelépést biztosítsa.
A magasabb fejlettségi fokra lépéshez, amit ma felzárkózásnak neveznek, óriási tőkebefektetések kellenek az útépítéstől az emberi erőforrások fejlesztéséig. Ennek egyik eszköze a külföldi magánbefektetés. Csakhogy ezek egy része épp a függőséget növeli.
Foglalkoztatnak, adót fizetnek, de a belső tőkefelhalmozáshoz, s a nemzeti versenyképesség erősítéséhez csak kismértékben járulnak hozzá. Fontosak lehetnek a külföldi hitelek is, ha jól hasznosítják őket. Magyarország óriási lehetősége, hogy az EU-tagsággal megnyíltak új tőkeforrások is.
Kulcskérdés, hogy ezeket hogyan használjuk fel. ... Szinte Deák Ferencék óta nem volt ilyen nagy a politikai elit gazdasági felelőssége, mint ma." (Népszabadság)