Fővárosi útfelújítások: sikersztori vagy szakmai hibák?
Alig múlik el nap úgy, hogy Budapesten ne kezdenének el valahol útfelújítást, ezért az itt lakókra minden eddiginél nagyobb megpróbáltatást ró ez a nyár. A legnagyobb felfordulást talán a Szentendrei úti – nemrég befejeződött – munkálatok okozták, a napokban pedig már a folytatásaként közismert Rákóczi utca–Batthyány utca felújítása kezdődött meg. Óbuda más helyszínei is felvonulási területté váltak, július végén startolt például a Lajos utca renoválása. Az Üllői út Nagyvárad tértől kifelé eső szakaszán is mostanában indultak meg a munkagépek, s a Budafoki úti lakóknak is el kell viselniük a szeptemberig tartó munkákat. Néhány hónapig még „támadnak” az aszfaltbontó gépek, ám az ígéretek szerint novembertől már nem kell számítani felfordulásra a fővárosi utakon.
A tavaly megkezdett és három évre szóló Podmaniczky-program keretében 2005-ben 80 kilométernyi út lett járhatóbb, az idei terv – elvégre mégis választási esztendő van – grandiózusabb: 200 kilométernyi újul meg. Az őszi iskolakezdésig várhatóan megvalósul az ez évi terv háromnegyede, tehát szeptember elejétől 138 szakaszon 150 kilométernyi európai minőségű utat vehetnek igénybe az autósok. S már csak a jövő év lesz nehéz – ígéri Demszky Gábor –, így a program befejezésekor, 2007 végére a fővárosi kezelésű utak 40 százaléka lesz XXI. századi színvonalú. Az idén 21,1 milliárd forintot fordítanak rekonstrukcióra, ebből a kormány 8,8, a főváros pedig 12,3 milliárdot fizet. Kátyúzásra további 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre.
A főpolgármester által sikertörténetnek minősített programmal rendkívül sok probléma van – állítja Szálka Miklós, a Fővárosi Közgyűlés városüzemeltetési bizottságának alelnöke. A fideszes politikus szerint az az alapvető gond, hogy 1990 óta nem mérték fel a budapesti utak állapotát, nem lehet tudni, melyiknek a javításához szükséges egy, illetve két aszfaltréteg felvitele, hol kell teljes pályaszerkezet-cserét végrehajtani. Ezért gyakran találomra döntik el, milyen jellegű munkát végezzenek. Erre jó példa, hogy a nemrég felújított Diósárok egy része már tönkrement. A másik gond a kapkodás. Csak akkor tudják engedélyek hiányában, gyorsan elvégezni feladatot, ha ugyanúgy építik meg az utat, mint ahogy korábban volt. Holott néhol szélesíteni, másutt keskenyíteni kellene, s nem törődnek a fasorokkal, a járdákkal, a szegélyek lesüllyesztésével sem. Az ellenőrzés hiánya magyarázza, hogy a kivitelező cégek néha kritikán aluli színvonalon dolgoznak, s mindezt különösebb következmények nélkül megtehetik. VG
