A demokratikus vezetés híve
Olasz László közel az ötödik X-hez biztos, jól fizető állást hagyott ott 2001-ben, amikor a Tiszai Vegyi Kombinát – ahol pályakezdése óta közel 30 évet dolgozott – egyik vezetői posztját a vállalat műanyag hulladékok újrahasznosításával foglalkozó társaságának kereskedelmi igazgatói tisztével váltotta fel. Nem kényszerből tette, hanem mert a ReMat Kft.-ben 130 millió forintos vesztesége ellenére is fantáziát látott. Ezért a társaság értékesítésekor a cég megvásárlásához társakat is keresett, hiszen egyedül nem tudta volna megvenni. Tanácsadó segítségével és ötéves üzleti tervvel a tarsolyában találta meg a pénzügyi befektetőket, akikkel közösen 2002-ben meg is vásárolták a céget. Az idén januárban már Szlovákiában is alapítottak hasonló profilú társaságot, a júliusi zrt.-vé alakulást pedig az esetleges tőzsdei tőkebevonás jegyében határozta el a négy tulajdonos.
Elégedett ember, kudarcra hosszas gondolkodás után sem emlékszik. Ezúttal is mindazt, amit akkor eltervezett, sikerült megcsinálnia – mondja. A váltás sem okozott gondot, hiszen az állami cégnél is ugyanúgy dolgozott, mintha tulajdonos lett volna. Mindig is azt vallotta, hogy amit elhatároznak, azt meg kell csinálni, és másoktól is ugyanezt várta és várja el. Ehhez persze megfelelő csapat kell. Most is van néhány kulcsembere, akik nélkül nem lennének eredmények, mindenki a saját területén profi. Hozzá hasonlóan nincs munkaidejük, ha kell, napi 12-14 órát dolgoznak, és a hétvégeken sem pihennek. Dolgozni muszáj, és ezért meg kell fizetni az embereket – ezt nemcsak vallja, hanem teszi is: a cégnél az utóbbi időben tíz százalékot meghaladó az évi béremelés. Pontosan meg kell határozni a célokat, és a megvalósításukhoz szükséges feltételeket biztosítani kell. Ez a vezetés művészete, amelyhez – úgy gondolja – jól ért. Sokat segített ebben az a közel tízéves tapasztalat, amelyet ifjúsági vezetőként szerzett.
Indíttatásából adódóan is meggyőződéses híve a demokratikus vezetésnek. Nem szokott utasításokat adni, mindenkit meghallgat, utána dönt. Szerinte csak ez vezet eredményre, és ehhez mind a 125 dolgozónak hozzá kell tennie a maga munkáját.
Úgy véli, másutt húsz év alatt nem történik annyi minden, mint náluk öt év alatt. Az akkori kapacitás az idén a két és félszeresét, az árbevétel pedig a három és félszeresét meghaladóan emelkedik. A Beszállítói Befektetői Rt. is fantáziát látott a cégben. Ezt bizonyítja, hogy két évvel ezelőtt 110 millió forinttal szállt be a társaságba, s ennek fejében közel 18 százalékos részesedést szerzett öt évre. Ezzel együtt az elmúlt években összesen 600 millió forintot fordítottak fejlesztésre a tulajdonosok, akik a nyereséget folyamatosan visszaforgatják. Úgy fejlesztettek, hogy közben a kommersz termékekről a minőségiekre tértek át. Magyarországon a polietilén- és a polipropilén-feldolgozásban piacvezetőkké váltak, és jelentős az exportjuk is. Mivel óriási a verseny – mondja –, a beszállítókat és a vevőket is állandóan „simogatni” kell, és persze be kell tartani minden szerződést.
A munka mellett másra nem sok ideje marad. Hobbija a család, amely már két unokával is bővült. Szeret olvasni, s kedveli a jó és kényelmes autót. Ez munkaeszköz is a számára, hiszen évente közel százezer kilométert utazik a pozsonyi céget is vezető szakember. Igazi kikapcsolódást csak egy jó kosárlabdameccsen vagy a régi barátaival való erdei kirándulásokon érez. MK
