Az üzletmenet mégis zavartalan

Szerencsére az üzleti folyamatokat nem zavarták meg azok az incidensek, amelyek napjainkban beárnyékolják a magyar–szlovák kapcsolatokat – vonta meg az elmúlt hetekben első kézből tapasztaltakat Fülöp Andrea, a pozsonyi magyar külgazdasági iroda szakattaséja. Ezeket nemcsak a magyar vállalkozásokkal fenntartott kontaktusokból gyűjtik, hanem a szlovák üzleti köröktől is, amelyek képviselőivel szintén napi kapcsolatban állnak. Mint hozzátette: a gazdasági, kereskedelmi és tőkekapcsolatok kedvezően fejlődnek, a nyári szabadságolási időszak némi „pangása” után ismét érzékelhető az érdeklődés növekedése. Tény: minden hozzájuk forduló üzletember rákérdez az incidensek esetleges hatásaira, ám ez csak annyit jelent, hogy az emberek tudatában vannak a történéseknek, kedvezőtlen hatás nem érzékelhető.

Lapunknak nyilatkozva azt is leszögezte: érdekeltek abban, hogy kormányzati szinten minden feltételt biztosítsanak a gazdasági-kereskedelmi-tőke kapcsolatok továbbfejlesztéséhez, ennek érdekében folyamatosan dolgozik mind a pozsonyi külképviselet, mind pedig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – szögezte le.

A szlovák reláció az utóbbi idők egyik sikertörténete. A magyar export 2002-höz képest a múlt évre közel háromszorosára nőtt, a korábbi passzívum aktívumba fordult. A trend az idén erősödött: az első fél évben a kivitel 61, a behozatal 38 százalékkal bővült az előző év hasonló időszakához képest. Az export bővülési ütemét tekintve Szlovákia az első helyre került, az e relációban bonyolított áruforgalom volumene nagyságrendileg megegyezik például a cseh vagy a román forgalommal. Az exportban Szlovákia a 8. legnagyobb partnere Magyarországnak, megelőzve Orosz-, Spanyolországot és a skandináv országokat – tudtuk meg a pozsonyi magyar külgazdasági iroda összesítéséből. Ez a dinamika kedvező áruszerkezet mellett valósult meg: a gépipari termékek exportja az idén közel a duplájára nőtt (46 százalékos részarányt képviselve a teljes exportban), az aktívum ebben az árufőcsoportban 310 millió eurós lett. A legfontosabb árucikkek: autóipari alkatrészek és részegységek, IT-, mezőgazdasági, élelmiszer-, műanyag- és vegyipari termékek, fogyasztási cikkek, gépek és berendezések, építőanyagok, szolgáltatáskereskedelem.

A rendkívül széles skálán mozgó üzleti kapcsolatokban meghatározók a tőkekapcsolatok is, ezek legfontosabb jellemzője, hogy – a relációk nagy részétől eltérően – kétoldalúak. Igaz, a magyar tőkekivitel nagyságrendekkel nagyobb a szlováknál, de az érdeklődés mutatja, hogy az egyes országok részaránya a másik tőkebevonásában gyakorlatilag azonos, a Szlovák Nemzeti Bank (tény)adatai alapján hat-hét százalék körül mozog, s ezzel az ötödik helyet foglalja el. A külgazdasági iroda felmérése alapján a magyar tőkekihelyezések szerződéses állománya mintegy kétmilliárd dollár. Meghatározó részét a nagyvállalatok (Mol, TriGránit, OTP, Danubius) adják, de folyamatos és egyre jelentősebb az érdeklődés a sikeres, a hazai piacon már megerősödött mikro-, kis- és középvállalatok részéről. Számukat tekintve ez utóbbiak a meghatározók, s zömmel áru- és szolgáltatásexporthoz, értékesítési bázis kiépítéséhez kapcsolódik a befektetésük. Szlovákia már 2000 óta az elsődleges befektetési célpontja a hazai kkv-knak, s ennek további impulzust adott a két ország uniós csatlakozása, majd a szlovák adóreformok. Nagy tartalékot jelentenek a határ menti területeken a regionális együttműködésre épülő közös projektek, amelyek kezdeményei a hulladékkezelés és -hasznosítás, az energetika, a turizmus, az infrastruktúrák kiépítése és a szolgáltatáskereskedelem területén már megvannak.

Szlovákia és Magyarország gazdasága ráadásul ezer szállal kötődik egymáshoz. A külkereskedelemben szerepet játszik több ezer cég mellett a nagyjából nyolcezer magyarországi, s hatszáz szlovákiai vállalkozás is, amelyek befektetőként jelentek meg a szomszédos országban.

„A pénznek nincs szaga” – szól a régi mondás, s ebben bizonyára van igazság. Más szóval: a legelvakultabb nacionalista köröket leszámítva a gazdasági szereplők számára az üzletben mérhető siker az elsődleges. De azért csak könnyebb egy olyan ország piacán mozogni, ahol tárt karokkal, de legalábbis nem fintorogva, ellenérzéssel fogadják a partnert.

A politikát persze nem az üzletemberek formálják, hanem a politikusok – ám a versenyszféra befolyása vitathatatlanul nagy ebben (is). Lehet persze, a színfalak mögött most is aktivizálódtak a hazai és a szlovák üzletemberek, megpróbálva nyomást gyakorolni a két ország kormányára. Ám nem ártana kijönni a függöny elé sem – még akkor is, ha a piaci szerepelőknek nem szokás bel- és külpolitikai kérdésekben nyilvánosan megszólalniuk. Ám a kialakult helyzetben ez minimum elegáns lenne. És nagyon hasznos.

Ráadásul a „szlovák kártyát” a hazai üzleti körök egy része nem is olyan régen már nyilvánosan is kijátszotta – igaz, akkor hazai belpolitikai céllal. Most egy másik szlovák kártya kellene. Ez ráadásul imázsjavító is lenne, hiszen napjainkban divatos a cégek társadalmi felelősségvállalásának hangoztatása. Most itt az alkalom a tettekre. Ha valami, ez egy igazi társadalmi ügy.

Szlovákia és Magyarország gazdasága ráadásul ezer szállal kötődik egymáshoz. A külkereskedelemben szerepet játszik több ezer cég mellett a nagyjából nyolcezer magyarországi, s hatszáz szlovákiai vállalkozás is, amelyek befektetőként jelentek meg a szomszédos országban.

„A pénznek nincs szaga” – szól a régi mondás, s ebben bizonyára van igazság. Más szóval: a legelvakultabb nacionalista köröket leszámítva a gazdasági szereplők számára az üzletben mérhető siker az elsődleges. De azért csak könnyebb egy olyan ország piacán mozogni, ahol tárt karokkal, de legalábbis nem fintorogva, ellenérzéssel fogadják a partnert.

A politikát persze nem az üzletemberek formálják, hanem a politikusok – ám a versenyszféra befolyása vitathatatlanul nagy ebben (is). Lehet persze, a színfalak mögött most is aktivizálódtak a hazai és a szlovák üzletemberek, megpróbálva nyomást gyakorolni a két ország kormányára. Ám nem ártana kijönni a függöny elé sem – még akkor is, ha a piaci szerepelőknek nem szokás bel- és külpolitikai kérdésekben nyilvánosan megszólalniuk. Ám a kialakult helyzetben ez minimum elegáns lenne. És nagyon hasznos.

Ráadásul a „szlovák kártyát” a hazai üzleti körök egy része nem is olyan régen már nyilvánosan is kijátszotta – igaz, akkor hazai belpolitikai céllal. Most egy másik szlovák kártya kellene. Ez ráadásul imázsjavító is lenne, hiszen napjainkban divatos a cégek társadalmi felelősségvállalásának hangoztatása. Most itt az alkalom a tettekre. Ha valami, ez egy igazi társadalmi ügy. Kóka János, gazdasági és közlekedési miniszter „A szélsőséges nacionalista megnyilvánulásokkal szemben megmozdult a civil társadalom, s az európai tudat győzött a felelőtlenség fölött. A gazdaságon belül nincs esélye a nacionalizmusnak. Magyarország és Szlovákia kapcsolatrendszerének számos folyamatát a gazdaság érdekei vezérlik, s e két szomszédos ország gazdasági szereplői bíznak egymásban. Ezért is fejlődnek lendületesen a kapcsolatok. Hiszek abban is, hogy a gazdasági kapcsolatok erősítése, az infrastruktúra fejlesztése a leghatékonyabb eszköz, ami

a határon túli magyarságnak képes segíteni. Ha megtelepszik a magyar tőke Szlovákiában, Romániában, Szerbiában, ha kiépül az infrastruktúra, lendületet kap az itthoni és az ottani gazdaság, megerősödnek a kis- és középvállalkozások, munkahelyek jönnek létre Kelet-Közép-Európában mind a magyar, mind a szlovák, román, szerb ajkú lakosság számára.”-->