Vegyen aranyárban mangalicát! - Igazi kincs
Már-már a kihalás fenyegette a Mária Terézia idejében Magyarországon kinemesített mangalicát, amikor néhány tenyésztő megmentette a végleges pusztulástól ezt a sertésfajtát - írja a Népszabadság.
Szabó Péter, a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum állattenyésztés-tudományi tanszékének oktatója mintegy húsz évvel ezelőtt kezdett foglalkozni a csekély számú mangalica megmentésével, majd tenyésztésével. Közreműködésével felderítették a mindössze negyven darabra csökkent állomány élőhelyeit - állatkertekből, magángazdáktól gyűjtötték össze a későbbi törzsállomány alapját.
A napilap azon kérdésére, hogy mi szól akkor a mangalicatartás mellett, Szabó Péter így felelt: igaz, a hizlalási idő viszonylag hosszúnak mondható, a levágott állat súlyának pedig mindössze 30-40 százaléka színhús, szemben más nagy húshozamú fajtákkal, amelyeknél ugyanez az érték 50-60 százalék. A mangalica húsa viszont értékesebb: részint genetikai adottságaiból, részint a szabadtartásból és a természetes takarmányozásból eredően igen sok benne a mikroelem - vas, réz, cink - és az olyan telítetlen zsírsavak aránya, amelyek hasznosak az életfunkciók szempontjából, és bizonyos megbetegedések megelőzését is segítik. A szakember szerint az sem mellékes, hogy őshonos magyar állatról van szó. A különbség a hűtőpultokon is látható: a rózsaszín hússertések húsa bő levet ereszt, a mangalicáé viszont élénkpiros, zsírszövetekkel bőségesen átszőtt, nem esik össze, nem áll alatta a húslé. Az ízhatása pedig egyedülálló.
A tenyésztők legnagyobb problémája, hogy nem működik kizárólag mangalicára szakosodott vágóhíd, pedig már nyolcezer anyakoca szerepel a nyilvántartásban. (Népszabadság)
