A növekedés gátja maga az ember

Nem is volt Schvarcz Zoltán számára kérdés, hogy milyen pályára megy, a műszaki érdeklődés – mint visszaemlékezik – már gyermekkorában megmutatkozott, ráadásul kitűnő tanulmányai miatt a vörös diploma elismerést is átvehette. „Természetesnek tűnt, hogy az egyetem elvégzését követően ott maradok kutatói státusban, amellyel a fiatalságomat is meghosszabbítottam” – mondja mosolyogva. Egy idő után azonban hiányérzete támadt, így jól jött, hogy 1989-ben elnyert egy amerikai ösztöndíjat. „Miután 1989 őszén mentem ki, a rendszerváltás eseményeit csak távolról élhettem át” – nyilatkozik. Ám vélhetően a megváltozott közeg is szerepet játszhatott abban, hogy 1990 tavaszán, amikor csak rövid szabadságra utazott vissza Magyarországra, végül is nem tért vissza. „Bíztam abban, hogy amit Amerikában tanultam, azt hasznosítani tudom az egyetemen” – emlékszik vissza. Egy év múltán már egy autóalkatrészeket gyártó cég főmérnökeként dolgozott. Anyagi okok is közrejátszottak a váltásban, amely egyébként egy véletlennek köszönhető. A BNV-n nézelődve betért az egyik olyan társaság standjára, amely a kutatási témájához kapcsolódó alkatrészeket gyártott. A beszélgetés eredménye egy állásajánlat lett, a beosztása pedig meglehetősen változatosra sikeredett. A megrendelők szerzése mellett tárgyalások, szerződések, gyártási technológiák fejlesztése tartozott Schvarcz Zoltánhoz, aki a továbbképzési lehetőségekkel is élt: Japánban egy hathetes termelésirányítási kurzuson vett részt, amely azon túlmenően, hogy hasznosnak bizonyult, a termelésirányítás, cégvezetés informatikával való irányítása felé is elmozdította. Az akkori munkahelyén egy ilyen rendszer bevezetésére nem volt lehetőség, ám a Ford Budaörsnél – ahová elcsábították – ez már napirenden volt. A vállalatirányítási rendszer kiválasztásának és bevezetésének aktív részese volt, ráadásul ez a projekt annyira elvarázsolta, hogy a szoftver bevezetése után már kifejezetten ilyen irányban kutatott álláslehetőség után. Így került képbe az Idom Kft., ahol termelésirányítási, értékesítési, logisztikai és raktárgazdálkodási konzulensként dolgozott. Többek között TVK-, Fotex-, Alkaloida-, L’Oréal-projektekben vett részt, miközben az elméleti ismeretek bővítése végett az MBA-kurzust is elvégezte. Bár így visszagondolva, ez is a véletlennek köszönhető. A műszaki egyetemen éppen aznap tartott órát, amikor a szomszédos tanteremben az
Európai Unió által támogatott MBA-kurzusra lehetett jelentkezni. A kétéves, franciaországi és amerikai képzést is magában foglaló kurzus egy új ismeretséget is hozott: a képzésen részt vett Illés Antal, a Humansoft Kft. tulajdonosa is, aki éppen a Scala vállalatirányítási rendszer értékesítésének elindítását fontolgatta. Schvarcz Zoltán pedig vállalta az üzletág felépítését. „Fejest ugrottam a mély vízbe, hiszen korábban közvetlenül nem adtam el semmit” – jegyzi meg. Hitet adott azonban számára, hogy az MBA-kurzuson elvégzett tesztek korábban nem ismert képességére is rávilágítottak: a csapatból ő volt leginkább értékesítő típus. Az elkövetkező évek pedig őt igazolták: a hazánkban működő Scala rendszerek közel egyharmadát a Humansoft értékesítette és támogatta. Mi volt a sikerének titka? Miután a külföldi cégek magyar leányvállalatai már többnyire „elkeltek”, így új irányba kellett elmozdulniuk: a hazai kkv-kat próbálta célba venni.
A potenciális vevőkör azonban véges volt, a standard rendszerek számos társaság igényét nem tudták lefedni, amelyek ezért nem is vásároltak szoftvert. Ezt a hiányt látva hozta létre az évezred fordulóján Schvarcz Zoltán a XAPT-ot, amelyben a kezdetekben a Humansoftnak is volt részesedése. A kérdés már csak az volt, melyik külföldi rendszert lehet a magyar piacon eladni. A három szoftverre szűkült körből végül a dán Axapta bizonyult nyertesnek, de előrelátását jól mutatja, hogy a versenyben maradt másik kettővel együtt (Navision, Great Plains) landolt nem is olyan sokkal később a Microsoft portfóliójában. Az Axapta mellett szólt, hogy nem „kozmetikázta” a rendszereit, hanem a fejlesztéseit mindig új alapokra helyezte, s könnyen lehetett testre szabni, hátránya volt viszont az újdonsága és ismeretlensége. A dán fejlesztő céget még heten keresték meg, tervükben ugyanis egy nemzetközi csoport kiépítése szerepelt, amely az egyes országokban alakult Axapta rendszereket értékesítő cégeket fogná össze. „Ezzel az volt a célunk, hogy nemzetközi projekteket is tudjunk csinálni, azaz ne csak egy adott országon belül értékesítsük a rendszert” – magyarázta. Ám mire aláírták az Axaptával a szerződést, már csak hárman maradtak – a dán és az ausztrál partnerével együtt –, ám idővel kiderült, hogy a holdingkoncepció így sem életképes, mert az Axaptát még nem vezették be megfelelően a piacon. Ezenkívül az is szerepet játszott, hogy a többiek a meglévő vállalkozásaik mellett végezték az új cég építését, egyedül Schvarcz Zoltán tett fel mindent egy lapra. Magyarországon azonban bejött a terv: az elmúlt öt évben realizált 918 százalékos növekedésükkel a Deloitte-nak a leggyorsabban fejlődő közép-
európai technológiai cégeket feltüntető listáján a 11. volt a társaság, az EMEA-ban pedig a 128. helyen végeztek, és felkerültek az Europe’s 500 lista 223. helyére is. A dinamikus bővülésre tudatosan készült Schvarcz Zoltán, hiszen már 2001 elején is egy 1 milliárdos bevételt elérő céget látott maga előtt ötéves távlatban. Hogyan tudtak sikeressé válni? A vezető egy jól hangzó szlogennel válaszol: „Azért, mert amikor elkezdték, nem tudták, hogy lehetetlen.” Bár az is igaz: a lehető legjobb időpontban indult el a cég, a legmegfelelőbb termékkel és emberekkel.
A növekedés gátja maga az ember – véli –, a megtalálása, a befogadóképessége, hiszen mindazt a szakmai tudást, amit maguktól elvárnak, igyekeznek az új belépőknek is átadni. Azon túlmenően, hogy a XAPT kutat és fejleszt, árbevételt termel, a megfelelő szakembereket is igyekszik megtalálni. „A piacon kész tudású szakember nincs, a jelenlegi 63 munkatárs döntő hányada nálunk tanulta meg a szakmát” – emelte ki. Büszke arra, hogy amikor egyedül elkezdte a XAPT elindítását, nem tudott egyebet adni a munkatársaknak, mint hitet és ambiciózus terveket, ez azonban elegendőnek bizonyult, ráadásul a kezdő csapatból a mai napig is valamennyien megmaradtak. Az egyik legnagyobb motiváció számára, hogy egyre több ember él abból, amit létrehozott, tőle függ az egzisztenciájuk. Igaz, mostanra több operatív funkciót leadott már a kollégáinak, ám nála maradt a stratégia, a Microsofttal, a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartás, az új üzleti lehetőségek felkutatása.