Durván beszóltak Dobrev Klárának - hogy reagál az utca a Gyurcsány-családra?
Gyurcsány Ferenc mai internetes naplóbejegyzésében az őt és családját érő inszinuációkról ír. A kormányfő azért nem csak sértegető beszólásokkal, hanem szimpatizáló megjegyzésekkel is találkozik. Mindazonáltal egyiket sem veszi túl komolyan.
"Most először történt meg Klárával, hogy valaki nyilvános helyen durva és bántó megjegyzést tett rám, illetve családjára, nagypapájára, és arra biztatta, hogy jobb lenne, ha elbujdokolna, az országból is eltűnne ilyen nagyszülők mellett. Mindez egy cukrászdában történt tegnap délelőtt. Klára az esti adventi ünnephez vásárolt süteményt az egyik budai cukrászdában és éppen sorban állt. Ekkor a mögötte álló, egyébként jól szituált, idősödő hölgy mellé lépett, és keresetlen szavak kíséretében furcsa tanácsokkal látta el Klárát. Korábban ilyet ugyan hallottunk a Parlamentben ellenzéki politikustól, sőt frakcióvezetőtől is, de nyilvános helyen ez most történt meg először.
Ebből azonban nem kell messzemenő következtetéseket levonni, mert mindjárt ott van a történet ellenpárja is. Este a gyerekek Piroskával színházba mentek, Bálint meg moziba, így ketten maradtunk Klárával. Felkerekedtünk, hogy elmenjünk sétálni, megnézni, hogy milyen lett a karácsonyi díszkivilágításban pompázó Andrássy út. Az Andrássy út nem okozott csalódást, sőt egészen kellemes meglepetés volt, hogy a kis mellékutcákba benyílóan is díszkivilágítást kapott a környék. Nyugodt, békés, ünnepi hangulatot árasztott az utca. Egymásba karoltunk és beszélgettünk, kirakatokat nézegettünk, az emberek pedig jöttek, köszöntek, időnként megálltak egy-egy mondatra. Kedvesek voltak és nyitottak, történeteket meséltek, így nagyon nem bántam, hogy „megzavartak”, még akkor sem, ha időnként persze jó csak kettesben lenni.
Szóval sem egyik, sem másik történetből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Egyszerűen tudomásul kell venni a sokféleséget. Közszereplőként elér bennünket a vélemények és magatartásformák sokasága. Ilyen is, olyan is. Önmagában sem ez, sem az nem jellemzi az országot. El kell fogadni, hogy a sokféleség és a sokfajta vélemény, magatartás a jellemző, és hol ebből, hol abból van több.
Amikor kisebb-nagyobb csapatban futunk, ugyanilyen változatos reakciókat tapasztalunk. Mi pedig számoljuk, hogy ma mi volt az arány. Egy kupacba számoljuk azokat, akik mosolyogtak, biztattak, integettek, és egy másik csoportba, akik szemmel láthatólag inkább kritikusak voltak. Elfordítják a fejüket, csúfondáros arcot vágnak, vagy akár megjegyzéseket tesznek. Azok között, akik véleményt nyilvánítanak – ezt fontos hozzátennem –, mindig több a támogató. De nem azért, mert ezekben a hetekben vagy hónapokban ez lenne a közhangulat, hanem azért, mert az emberek a támogató véleményt akarják inkább megosztani, mintsem felvállalni azt a konfliktust, hogy szemtől szembe kimutassák az ellenvéleményüket. Ezáltal a támogatók és a kritikusok számának futás közbeni összegyűjtése is csak egy játék" - írja a kormányfő. (amoba.hu)
