Jobboldali támadás Sólyom ellen: önáltatással takarja el a valóságot?

Elek István közíró, Orbán Viktor volt tanácsadója, a Heti Választ kiadó közalapítvány volt vezetője a mai Népszabadságban elemzte a köztársasági lenök újévi beszédét. A szerző szerint Sólyom László beszéde nagyon jó példa arra a jóhiszemű önáltatásra, amellyel magunk elől takarjuk el a szomorú valóságot, ahelyett, hogy szembe néznénk vele.

Az szerző szerint az államfő azon állítása, miszerint az állam nem képes jóléti szolgáltatásait fenntartani, ezért a szigorítás elkerülhetetlen, nem igaz. „Legfeljebb csak az, hogy a baloldali liberális koalíció által kormányzott állam nem fogja fenntartani jóléti szolgáltatásait. Ennyi a meztelen tény.” Azt is hozzáteszi azonban, hogy az is egy fajta értelmezése lenne a tényeknek, ha a köztársasági elnök úgy fogalmazott volna, hogy az állam nem akarja fenntartani a jóléti szolgáltatásait. Ez így azt sugallná, hogy nem fogja, mert úgy döntött, hogy nem akarja fenntartani jóléti szolgáltatásait.

Elek bevallja, hogy az utóbbi gondolat közelebb áll hozzá, mint az előzőek. Érvei között az egyik legfontosabb, hogy nem lehet azt elhinni, hogy az államháztartás megszüntetésének egyetlen útja a jóléti kiadások csökkentése. Úgy gondolja a hiány a bevételek növelésével is csökkenthető, de a kiadáscsökkentésen belül is van mozgástér: a honvédelmi büdzsé lefaragása vagy a közigazgatás költségeinek csökkentése. Ezek után csak politikai mérlegelés és döntés kérdése, hogy melyik utat választjuk.

A „ szigorítás elkerülhetetlen” kifejezés pedig azt a sugallja, hogy az állam engedékenyen vagy szigorúan viselkedjen egyébként büntetlen, ártatlan állampolgáraival szemben. „A megrázkódtatások után helyre kell állítani a közbizalmat” - mondta a köztársasági elnök, ám ezen kijelentésen a szerző igazán elcsodálkozik: a szöveg írója valóban úgy gondolja-e, hogy a múlt év megrázkódtatási előtt még a politikai közbizalom jellemezte közéletünket? Megválaszolva a kérdést úgy gondolja, hogy korábbi nyilatkozataiból kiindulva, aligha gondolhatja ezt az államfő. A kérdés csak az, hogy akkor miért akarja ezt sugallni?

Sólyom további mondataiban is szerepel az a kifejezés, hogy az állam megszorításokra kényszerül. A szerző újra cáfol: nem az állam kényszerül, hanem a kormány, és valójában nem kényszerül, hanem választ a lehetőségek között. Persze hozzáteszi, hogy a politikusok szeretik a kényszer szót használni, hiszen kényelmesebb erre hivatkozva elfogadtatni lépéseiket a választókkal, mint érvekkel meggyőzni őket.

Egyetért azzal, hogy a „társadalmat uraló pártpolitikai megosztottság az ország egyik legsúlyosabb gondjává vált”, ugyanakkor szükségét látja egy olyan nyelv kialakításának, ami segít elemi dolgokban konszenzusra jutni.

Az államfővel ellentétben azonban Elek úgy gondolja, hogy az elmúlt 17 évben még nem volt ennyire terméketlen a megosztottságunk. Illúziónak gondolja azt a hivatkozást, hogy „ugyanazt értjük jón és rosszon.” Persze vannak dolgok, amikben egyöntetűségeket vél felfedezni, de ezek a tényleges és lényeges politikai állásfoglalásainkat nézve kis jelentőséget tulajdonít. Gyakran egymást tagadó értékekre vagyunk büszkék magyarként, és egészen más következik számunkra az alapvető erkölcsi értékek tiszteletéről szóló vallomásból. Még a demokratikus szabályrendszer kölcsönös tiszteletére sem vagyunk képesek.

"Nem lenne mély szakadék például azok között, akik szerint ilyen 17 év után, amely közösségünk egyharmadát örökletes roncstársadalmi státuszba taszította, reformzászlókat lobogtatva kell ünnepelni az ismét programba emelt állami visszavonulást, a jóléti szolgáltatások lefaragását, hirdetni a ''szocializmus'' végét, a végre beköszöntő modernizációt, és azok között, akik ezt embertelen, ésszerűtlen, öncsonkító, közösségellenes magatartásnak tekintik?

Kevesebb illúziót, önáltatást kívánok mindannyiunknak, elnök úr, és a helyzetünk értelmezésére, elbeszélésére alkalmas nyelvet, mert e nélkül sosem jutunk el annak az értelmi konszenzusnak a küszöbére, ami ép politikai közösséggé gyógyulásunk jele lehetne" - írja Elek István. (Népszabadság)