Lezárult a magyar politika egy korszaka - A felek elmentek a végsőkig

A mögöttünk hagyott évvel minden bizonnyal lezárult a magyar politika egy korszaka, s új fejezet kezdődött - állítja a mai 168 órában megjelent terjedelmes írásában Debreczeni József közíró.

A szerző nem politikai forgatókönyveket vázol, mert azok szerinte idegenek a politikától: az ugyanis nem színház, előre megírt szerepekkl, kiszámítható konfliktusokkal és végkifejlettel. sokkal inkább a sporthoz hasonlít, ahol a küzdő csapatok - és bennük a sztárok - stratégiai és taktikai tervei szerint alakulnak az események. "A politikában néha azt se tudjuk megmondani, mi volt, nemhogy azt: mi lesz? Hagyjuk hát a forgatókönyveket" - írja Debreczeni, aki ezért értelmezi a 2007-re kialakult helyzetet.

A közíró szerint kétféle értelemben is lezárult a magyar politika egy korszaka. Egyfelől azért, mert "nyilvánvalóan nem folytatható tovább a politikai versengésnek az a – lehetőségek végső határáig vitt – módja, amely a választói tömegeknek való ígérgetés-osztogatás licitjén alapult. Ennek jó időre kimerültek az államháztartási, a nemzetközi gazdasági és a politikai, mi több: a hazai társadalom-lélektani tartalékai."

A másik terep, amin a szereplők Debreczeni szerint elmentek a végsőkig: a parlamentáris jogállam határáig. Ez talán nem olyan nyilvánvaló, mint az előző, ám büntetlenül itt sem lehet továbbmenni: "az újabb határsértések már a parlamentáris rendszer egészét, egyben a politikai osztály létét fenyegetik."

Ebben a helyzetben elemi érdekek szólnak amellett, hogy moderálják a küzdelmet a szemben álló felek - értékel Debreczeni, aki szerint ilyen helyzetben Nyugaton nagykoalíciót szokás alakítani.

Ezt azzal is indokolhatónak véli a szerző, hogy máshol akkor is felvetődik a nagykoalíció, ha az alábbi három veszély közül akár csak egy is fenyeget: az államháztartás összeomlással fenyegető krónikus hiánya, a nagy társadalmi elosztórendszerek elodázhatatlan reformja vagy akut politikai krízis. Nálunk azonban mindhárom jelen van, ám sem nagykoalícióra, sem kölcsönös önmérsékletre sincs esély.

Bár a konszenzusnak nincs esélye, a konszolidációnak azonban igen, részben azért is, mert kényszerek is hatnak ebben az irányban. "Az ország pénzügyi helyzete egyszerűen nem teszi lehetővé az ellenzék vezére számára, hogy valóban radikális forgatókönyvekben gondolkodjék. Még legális úton – előrehozott választással – történő hatalomátvétel esetén is hosszú hónapokra megbénulna a kormányzás, megtörne az egyensúlyteremtés, leállnának a reformok, ami a nyugati pénzügyi körök törvényszerű reakciója folytán olyan pénzügyi összeomlással járna, amelyből csak nagyságrendekkel nagyobb áldozatok árán tudna kikecmeregni az ország (és egy új kormány). Orbán ezt láthatóan megértette" - véli Debreczeni, aki szerint a kormány nyitni próbál: párbeszédet, tárgyalást kezdeményez; megegyezést, megoldást keres. Méghozzá nemcsak taktikai, de stratégiai megfontolásból is, hiszen "a kormányzás sikerének előfeltétele a politikai konszolidáció."

A köziró úgy véli, Orbán Viktor olyan szituációba manőverezte magát, mint az előző ciklusban: amikor a parlamenti fölszólalást bojkottálta személy szerint. "A miniszterelnök újra és újra nyílt színi vitára hívta a plenáris ülésen, s az invitálást egyre kínosabb volt visszautasítani: egy idő után – a gyávaság látszata miatt – már nem is lehetett. Most a partneri viszony ismétlődő kezdeményezése, illetve ennek makacs elutasítása viszi mind beljebb Orbánt – s immár egész pártját is – egy hasonló zsákutcába, amelyből csak kínos hátrálás révén nyílhat majd kiút."

Debreczeni szerint - az elterjedt vélekedéssel szemben - az egyik fővezér bukása automatikusan nem rántaná magával a másikat. például, ha Gyurcsány idő előtt távozna, attól még "Orbán triumfálhatna, és új lapot nyithatna. Eredményesen bizonygathatná: konstruktív politikus ő, csakis az elvetemült, hazug és gonosz ellenféllel szemben lépett föl olyan keményen."

Fordítva azonban más lenne a képlet: Orbán távozása ugyanis csak taktikai jellegű lenne, és vajon egy vonzó, új versenyzővel szemben vajon versenyképesnek tűnne-e a leharcolt Gyurcsány? Ám Debreczeni szerint az MSZP - úgy-ahogy - működne Gyurcsány nélkül is, míg a Fidesz Orbán nélkül nem. A Fidesz jelenlegi elnöke a háttérből is beláthatatlan ideig irányíthatná a pártot. "Egy megfelelő ürüggyel előterjesztett konstruktív bizalmatlansági indítvány lejátszásáig biztosan..." - zárul egy gondolatkísérlettel a cikk. (168 óra)