Mens sana pro corpore sano - érvek a több biztosító mellett

Az egészségügy közügy, akárcsak a közrend. Ám egyre több jel mutat arra, hogy mindinkább függ az életmódtól, amely viszont az egyének felelősségétől. A jogrend uralma is a társdalom tagjainak jogkövető, hogy ne mondjam, erkölcsös magatartásának az eredménye. Ezért józan ésszel belátható, hogy bár messziről nézve az egyes emberekből álló tömeg egészségi állapota a véletlen uralma alatt áll (ezért helyes a biztosítási elv alkalmazása), míg az egyének ésszerű viselkedése eredményes lehet, fordítva, mint a fizikában, ahol bolygó-távolságból nézve szigorú törvényszerűségek érvényesülnek, az atomok világában azonban minden a véletlentől függ.

Ez az oka, hogy noha roppant igazságosnak és erkölcsösnek látszik, az az állítás, hogy az egészségügy nem hasonlítható a gazdaság egészéhez, ahol Magyarországon és az egész világon a XX. században bebizonyosodott, hogy a haszon és a tulajdon kiiktatása következtében a gazdaság az ebek harmincadára jut. Mivel az egészségügy beleágyazódik a gazdaságba, amely eltartja, nem igaz, hogy ott a profit nem vezet jóra, mert igazságtalan és drágító. A mai világban az egészségügy műszaki fejlesztése rengeteg pénzbe kerül, a tevékenységek és a javak árában meg kell térülnie a fejlesztés költségének és kockázatának. Erre való a profit.

Az egészségügy egyik fő problémája az egész világon, hogy a gyógyítás műszaki fejlesztése gyorsabb, mint annak a pénzösszegnek a növekedése, amelyet a társadalom a közösből hajlandó áldozni rá. A másik nagy probléma, hogy a fejlett országokban egyre kevesebben vannak, akik képesek e bővülő költségeket finanszírozni, míg az igazságosság azt kívánná, hogy mindenki (az országban, az egész világon,) jogosult legyen a gyógyító tevékenységek gyümölcseit élvezni.
Ez a világjelenség nehezíti a magyarországi egészségügyi reform feladatának megoldását, különösen egy általában túlzott bővülési folyamat miatt szükséges megszorítási periódusban, de a józanul ítélők által látott anomáliák miatt mégis hozzá kell látni a feladathoz, figyelembe véve a legszegényebb rétegeknek nyújtott szociális szempontú mentességek lehetőségét.

Az alábbiakban a rövidség kedvéért annak kifejtésére szorítkozom, hogy miért szükséges a biztosítás területén a verseny bevezetésére. Érvelésem ahhoz a vitának egy részéhez kapcsolódik, amelyet a Klubrádióban hallottam január 14.-én reggel. Nem az elsőnek felszólaló hölgy indulatos és agresszív kinyilatkoztatásához, mert ahhoz semmilyen érvelés nem illeszkedhet. Csak Ferge Zsuzsa gondolataihoz fűződve fejteném ki a szociális követelmények gazdasági hátterét pontokba szedve.

1. A versenyben a költségek és a profitok, (amelyek maguk is sajátos költségek,) végül nagyjából kiegyenlítődnek, ez eredmény, nem tulajdonság. Ha az egészségügyi, gyógyszeripar cégek profitja túl gyorsan nőne, a tőkepiac kiegyenlíti a különbségeket. Több tőke áramolna oda. Ennek lehetősége az általános műszaki fejlődéstől, a társadalom termelékenységének növekedésétől függ.

2. A biztosítás „protokollja”, szabályai csak tapasztalatok alapján állapíthatók meg, ehhez szükségszerűen több biztosítóra van szükség. Megfigyelésem szerint az egybiztosítós javaslatok külföldi példákra hivatkoznak, tehát több biztosítót csempésznek be érvelésükbe, rendszerint elfogultan válogatva, „potyautasként”.

3. Ha a belépés és a befogadás kötelező, az egyes biztosítók közötti túlzottnak tartott eltéréseket valamilyen viszontbiztosítási rendszer (például a német reformjavaslat kiegyenlítő pénztára) mérsékelheti.

4. A biztosított ugyan nem láthatja át a piacot, de a biztosítóknak érdeke, hogy a fiatal kötelezettek olyan céget válasszanak, amely egész életüket egy biztosítónál akarják eltölteni, ezért úgy kalkulálnak, hogy sok fiatal fedezze az idősebbekre fordítandó nagyobb költséget, s nem mondják fel az idősebbek biztosítását. Ennek adatközlési és esetleges tiltó követelményeit elő lehet írni.

Mindez természetesen nem megy az állam nélkül. A közgazdaságban sehol sem célszerű túlságosan tökéletes célokat kitűzni. A reformvitákban épp az ilyen érvelések mennek el egymás mellett.