Kóka nekimenne a multiknak - Fodor határozott liberális arculatot vár
Az SZDSZ 2007. március 31-én sorra kerülő pártelnökválasztásán induló két jelölt, Kóka János és Fodor Gábor programja már elérhető a politikusok honlapján. A két dokumentum terjedelmüket és központi témájukat illetően is jelentősen eltér egymástól. A jelenlegi gazdasági miniszter programja a Jövőképes Ország – Jövőképes SZDSZ címet viseli. Ebben közel húsz oldalon keresztül igyekszik meggyőzni az olvasót a liberális eszmék megvalósulásának szükségességéről, valamint részletezi, hogy mi a teendő a címben is említett jövőképes ország és a jövőképes SZDSZ megteremtéséért. Majd további két külön vitairatában fejti ki, hogy milyen intézkedéseket, változtatásokat tart szükségesnek a szociál- és gazdaságpolitika területén. Kóka János a programjában a liberális elvek iránti elkötelezettségét is igyekszik bizonyítani.
A gazdaságpolitikáról szóló vitairatában részletesen taglalja a liberális gazdaságpolitika alapelveit és célkitűzéseit. Külön hangsúlyt helyez a közpénzek elköltésének szabályozására, azon belül is a kampányfinanszírozás jelenlegi áttekinthetetlen rendszerére, amelyet mindenképpen meg kell változtatni. Kóka véleménye szerint „minden kampánykiadást magának a pártnak és átlátható módon kell finanszíroznia. Ennek érdekében elő kell írni, hogy minden párt és jelölt egy bankszámláról utalhatja csak át a kiadásait, ennek a bankszámlának a kivonatát pedig a kampány alatt hetente nyilvánosságra kell hozni.” Az átláthatóság és ellenőrizhetőség érdekében több jogot adna az Állami Számvevőszéknek, szigorítaná a kormány lehetőségeit a közpénzek elköltésére a kampányidőszakokban, valamint szigorúbban szabályozná a Magyar Vizslához hasonló álcivil szervezetek részvételét a kampányokban.
A magánadományokat nem kellene kizárni a pártok finanszírozásából, mivel meglátása szerint ha a pártok jobban függnek a magánszemélyektől érkező kisebb összegű adományoktól, azzal csökkenne a választók és a párt közötti távolság. A cégek adományozási lehetőségét viszont szigorúan tiltaná a jelenlegi gazdasági miniszter.
Kóka meghatározásában a liberális gazdaságpolitikának két feladata van: az állami szerepvállalás csökkentése, azok megszüntetése vagy privatizációja által, illetve az állami szolgáltatások minőségének javítása és tartalmának ésszerűsítése. Az állam feladata, hogy a drága közszolgáltatásokra olcsóbb, jobb szolgáltatókat találjon, ha kell, privatizációval, ha kell, koncesszióval, vagy az állam és a magántőke közötti egyéb együttműködéssel. Az állam nem tűrheti a rossz tulajdonosokat - legyenek azok államiak vagy magántulajdonosok. Kóka programjában az is szerepel, hogy az államnak színvonalban közelíteni kell a magyar magángazdaság működéséhez.
A program jelentős részben azzal foglalkozik, hogy Magyarországon nem vagy csak igen nehezen jutnak hozzá magánszemélyek, vállalatok közhiteles igazolásokhoz, ezért "sokkal könnyebbé és olcsóbbá kell tenni azt, hogy a jóhiszemű tulajdonosok igazolhassák magukat, és sokkal nehezebbé kell tenni a lopást, a csalást, a sikkasztást." Ennek érdekében Kóka leszállítaná például az ingatlanok forgalmi illetékét. "A köznek nagyobb haszna származik abból, ha az emberek olcsón cserélhetik a nekik nem tetsző, vagy számukra fenntarthatatlan ingatlant olyanra, ahonnan munkába tudnak járni, amit rendben tudnak tartani, mint az illetékből" - szól az indoklás.
A program tartalmaz javaslatot a kisvállakozások információhoz jutásának megkönnyítésére is. Így Kóka megnyitná a cégnyilvános adatokat a valódi nyilvánosság előtt, "vagyis ki kell tenni azokat az internetre. Ingyen és azonnal elérhetővé kell tenni a vállalkozások előző évi beszámolóját. Csökkenteni kell azoknak a vállalkozásoknak a hatósági terheit, akik vállalják a fokozott nyilvánosságot."
Ezen kívül csökkentené az engedélyező hatóságok számát, meg kellene vizsgálni, hogy az előzetes engedélykérés vagy az utólagos szigorú ellenőrzés, piacfelügyelet jár kisebb kockázattal és költséggel. "Az államnak az előzetes engedélyezéssel foglalkozó hivatalokból a lakosságot valóban zavaró, „nagy halakkal” viaskodó hivatalokba kell erőforrásokat átcsoportosítania" - tesz még egy kissé meglepő javaslatot a miniszter. "Az emberek többsége olyan nagy kereskedelmi láncok és a nagy monopóliumok ügyfele, amelyek gyakran egyenként is az ország GDP-jének 1-2%-át ellenőrzik. A magyar hatóságoknak a nagy halakkal kell többet foglalkozniuk, a kicsiket hagyni kell felnőni" - teszi egyértelművé álláspontját Kóka János.
A jelenlegi szociálpolitika legnagyobb hibájának tartja, hogy az is kap támogatást, aki nem szorul rá. Erre hozza fel példaként a családi pótlék rendszerét, amely megváltoztatását nagyon fontosnak véli. Meglátása szerint a családi pótlék juttatásában a rászorultság elvét az tükrözné, hogy ha a magasabb gyermekszámhoz, valamint a gyermek(ek)et egyedül nevelők esetében gyermekenként a mainál magasabb összegű támogatást rendelne
Emellett még részletesen szól a nyugdíj-, az ártámogatási és a foglalkoztatáspolitika hibáiról valamint azok orvoslását célzó reformterveiről. Az energiaárak kapcsán például igazságtalannak és piactorzítónak tartja a tényt, miszerint a gázfogyasztás, illetve a távhődíj kifizetéséhez jár a rászorulóknak támogatás, a villamos áram árához nem.
Fodor Gábor szinte teljes cselekvési programja az SZDSZ sikeres középpárttá alakítását célzó terveiről szól. Gazdaságpolitikával csak egy alfejezet foglalkozik Kóka János programjával ellentétben. Az egykori közoktatási és művelődési miniszter nagy problémának tartja a párt támogatottságának az elmúlt években bekövetkező jelentős csökkenését. A legfontosabb feladatot ennek a tendenciának a megfordításában látja.
Ehhez, meglátása szerint cselekvési programot kell kidolgozni, amely meghatározza és kijelöli az SZDSZ eredményes működésének sarokpontjait. Felsorolja a szavazótábor növelésének eszközeit, mint például az új témák felé való nyitást, valamint a pártszervezet változtatásokat igénylő intézményeit. Hangsúlyozza többek között, hogy rendszeresen ülésező egyeztető fórum kell a megyei elnökök és a pártvezetés részvételével, és támogatja például a pártvezetői poszt újbóli felállítását és a kabinetrendszer kiépítését.
Fodor növelni kívánja a párt tagjainak számát is, és profi módon működtetné a pártot. ehehz rendezné a helyi irodák helyzetét, újra indítaná a belős pártlapot, rengeteg prgoramot szervezne, ahol a tagok és szimpatizánsok megvitathatnák a pártban felmerülő ötleteket. Fodor szívügyének tekinti a liberális klubhálózat működtetését is. Az elnökjelölt fontosnak tartja egy, a párt mögött álló háttérintézet felállítását, a szakmai tanácsadó testületek működését is.
A volt miniszter meg nem nevezett közvélemény-kutatásokra hivatkozva állítja, hogy a párt potenciális szavazóinak 80 százaléka szerint személyi változásra van szüksége az SZDSZ-nek. Ugyanennek a csoportnak a 30 százaléka vélekedik úgy, hogy a párt nem foglalkozik eleget a vidék problémáival, ezért itt "versenyképes üzeneteket kell megfoglamazni".
További feladatként sorolja Fodor, hogy - mivel a lehetséges választók közel fele úgy véli, hogy az SZDSZ túlzottan belesimul a koalícióba -, ezért a liberális minisztériumoknak határozott arculattal kell rendelkezniük.
Mindkét elnökjelölt programja az őket ért támadásokra adott egyfajta válaszként is értelmezhető. A gazdasági miniszter esetében gyakran hangzott el a vád, miszerint ő csak azért lett liberális, mert éppen egy SZDSZ-es tárcánál volt üresedés. Ráadásul csak 2006. óta a liberális párt tagja, szemben Fodor Gáborral, aki már több mint tizenkét éve a párt politikusa.
Fodor Gáborral kapcsolatban széles körben elterjedt vélekedés, miszerint nem igazán szeret dolgozni, nem ért egy szervezet írányításához. Így a programjában számos konkrét, elsősorban a pártszervezetet érintő cselekvésről, változtatásról szóló tervet vázol fel.
Mindkét jelöltnél elsődleges célként jelenik meg a párt megújításával kapcsolatban a tízszázalékos támogatottság elérése a 2010-es választásokon, valamint három képviselő Brüsszelbe küldésének lehetősége a 2009-es Európai Parlamenti választásokon. Emellett nagy hangsúlyt helyez mindkét politikus a párt megerősítésére, amely feltételezi, hogy az jelen legyen minden településen, és megint középpártként vehessen részt a magyar politikai életben. Az SZDSZ-en belüli reformok megvalósításához mindketten támogatják a párt alapszabályának módosítását. Ugyanakkor Fodor Gábor Kókával ellentétben, aki úgy gondolja, hogy az SZDSZ-t úgy kell vezetni, mint egy vállalatot, a pártot egy szövetségnek tartja, amely így más tulajdonságokkal bír, mint egy vállalat.
A két politikus honlapjának felépítése alapjaiban sok hasonlóságot mutat, azonban Fodor Gáboréról hiányzik az eddigi szerepléseinek, interjúinak letölthető változatai, amelyek mindegyike elérhető riválisának honlapján. Ugyanakkor lehetőségünk van a volt miniszter blogjának olvasására. Kóka honlapjának érdekessége a rágalomszámláló, ahol a politikusnak az őt érő vádakra adott reakciói olvashatók. VGO
