Orbán ismét csalódást okozott - A Fidesz negyedik szakaszához érkezett

Fricz Tamás politológus a Magyar Hírlapba írt cikkében úgy vélekedett: pénteki beszédében Orbán Viktor plebejus politikát hirdetett meg, és ezzel új szakaszt nyitott a Fidesz történetében - immár a harmadikat. (Hogy hányadikat is, az nem teljesen egyértelmű, mert a Népszavának adott rövid interjújában Ficz a negyedik szakaszról beszélt, míg a Hírlapban a liberális és a konzervatív korszakot említi, amelyek után a mostani csak a harmadik lenne.)

Ez a plebejus váltás azt jelenti, hogy Orbán a nép, a megalázottak és megszomorítottak felé fordul, akiket "a romboló neoliberális kapitalizmus körülményei" között nem képvisel senki.

Fricz felteszi a kérdést: hogy illeszthető össze ez a polgári attitűddel? A nyilvánvalóan létező ellentmondást azonban a pártelnök beszéde nem oldotta fel. A politológus szerint ott lehet a megoldás, hogy "az a polgárság, amelynek képviseletét 1995–1996-tól vállalta a párt, a 2002-es választási vereség óta fokozatosan szorul háttérbe, veszti el egzisztenciáját, munkahelyét, s vesztesévé válik a neoliberális piaci folyamatoknak, a jelenlegi baloldali kormányzat hazai kis- és középvállalkozásokat sújtó politikájának. Azaz Magyarországon a középosztály nemhogy erősödött volna, ellenkezőleg, az elmúlt öt-hat évben egyre lejjebb csúszik, és fennáll a veszélye, hogy a szegények táborát gyarapítja majd – ha nem tagja máris".

Fricz értékelése szerint megtörtént a magyar politika teljes átfordulása: Gyurcsány Ferenc Szembenézés című tanulmányában "hitet tett a globális neoliberalizmus által ihletett politika mellett, ez gazdaságilag totális jobboldali fordulat"; míg az Orbán Viktor "által meghirdetett népiség, plebejus szellemiség, amely az állam nagyobb szerepét, igazságos és erkölcsös politikát, szociálisan érzékeny gazdaságpolitikát kíván, s főként a szegények támogatását." Ám a szerző szerint mindez nem jelenti azt, hogy a Fidesz ne lenne jobboldali, az MSZP pedig ne lenne baloldali: Magyarországon ugyanis a politikai szembenállást szigorúan az ideológiai-világnézeti-értékbeli különbségek határozzák meg.

A politológus azonban mindennek ellenér úgy véli: Orbán ismét csalódást okozott: "mert ismét adós maradt annak a megválaszolásával, hogy az ''új többség'' mit kezdjen ezzel az ''örömteli'' többséggel. Vagyis a korábbi beszédeihez hasonlóan, már megint nem vázolt fel politikai koncepciót. Egyfelől nem sikerült körvonalaznia egy világos ellenzéki alternatívát." Nem fogalmazott meg a pártelnök konkrét politikai követelményeket sem, noha a kordonbontással azt üzente: "a Fidesz kész és képes aktívan fellépni a kormányzat hatalmával szemben, hajlandó a konfrontációra."

"Orbán – úgy tűnik – nem akarja megérteni, hogy egy kádári múlttal és neokádári jelennel rendelkező ország nem tud önmagától lépni, mozdulni. Ehhez először (párt)politikai irányításra, vezetésre van szüksége. Tehát nem kerülhette volna el, hogy – Martonyi Jánoshoz hasonlóan – célként, sőt politikai követelményként fogalmazza meg a parlament feloszlatásának és az előre hozott választásoknak a szükségességét.

A homályosság nem mindig erény; 2007 tavaszán már biztosan nem az" - zárja cikkét Fricz Tamás. (Magyar Hírlap - VGO)