A tűzoltás most sikerült
Az elmúlt ciklus egészében folytatott és trükkökkel elfedni igyekezett felelőtlen fiskális politikának most jött el a böjtje. Nem volt más választása a régi-új kormánynak, mint a bizony fájdalmas konszolidáció, hiszen a 2002–2006 közötti tevékenysége miatt egyrészt az EU felől komoly fenyegetést kapott az uniós források lehívásának meggátolását illetően, másrészt pedig tavaly nyáron pénzügyi krízis fenyegette hazánkat.
A magyar kiigazítás orrnehéz, olyannyira, hogy a négyéves konszolidációs időszak első felében a – több mint 7 százalékos GDP-arányos – deficitlefaragás 85 százalékának kellene megvalósulnia. Előbbi vonás sajátja a sikeres kiigazítást végrehajtott országokénak, ám közülük egyik sem volt annyira ambiciózus az első két évre vonatkozó teljesítményt illetően, mint hazánk. De akad más hasonlóság is. Például az, hogy a súlyos egyensúlytalanság mérséklése mennyire támaszkodik a kiadások visszafogására, és mekkora hányada köszönhető a bevételek emelésének. Különbség azonban, hogy a Gyurcsány-kabinet a kiadások csökkentésén belül a szociális jellegű és nyugdíjkiadásokat jóval kevésbé fogja vissza, és inkább a bérkiadásokon és az állami beruházásokon kíván spórolni.
A tűzoltásnak mindenesetre meglett az eredménye. A két fázisban megemelt adók és járulékok, az adóhatósági ellenőrzéssel való fenyegetés, az ártámogatási rendszerek szűkebbre vétele, valamint a büdzsé kiadási oldalán történt egyéb intézkedések hatására a múlt évi államháztartási hiány végül is kisebb lett a többször emelt célnál (a GDP-arányos deficit 10,1 helyett 9,2 százalék lett), az idei folyamatoknál pedig nem érzékelhető különösebb kockázat.
Ez nemcsak az intézkedéseknek, hanem részben a roppant konzervatív (értsd: nagyon óvatos) költségvetési tervezésnek is köszönhető – ennek kommunikációs hasznát egyébként a kormányzat rendületlenül igyekszik kiaknázni.
A szeptemberben benyújtott és az EU által elfogadott konvergenciaprogram államháztartási konszolidációra, pontosabban annak 2007-re és 2008-ra vonatkozó részét lényegében kipipálhatja a kormányfő. A szerkezetváltásokat illetően érdemi előrehaladást értek el az egészségügy mellett az államigazgatás átszabásánál (harmincezres létszámleépítés, intézmény-összevonások, bérbefagyasztás, teljesítménybérezés bevezetése), lépések történtek a nyugdíjjal kapcsolatos ügyekben (korkedvezményes nyugdíj melletti keresőtevékenység szabályainak szigorítása, a helyettesítési ráta módosítása) és az oktatás területén.
Nem mondhatja el ugyanezt a kormány az adóügyekről. Itt látszik talán a legjobban a hezitálás, elég csak az ingatlanadó sorsára gondolni: szinte biztos, hogy a 2008-ra vállalt bevezetésből semmi nem lesz. Az adórendszerben az adónemek közötti, bevallottan csak 2009-et érintő lehetséges hangsúlyátrendezés pedig szintén bizonytalan.
A piac értékítélete, elemzők és a jegybank szakértői stábja arra figyelmeztet, bár a mostani és az elkövetkező esztendő rendben van, ám a konvergenciaprogramban beígért lépések maradéktalan megvalósítása sem lesz elegendő a 2009-es deficitcél teljesítéséhez. Van tehát még mit tennie a kabinetnek, ezt alapul véve pedig veszélyt jelezhetnek azok a kormányzati politikusoktól származó kijelentések, miszerint a kiigazításnak lassan vége, és előtérbe kerülhetnek a társadalompolitikai lépések. VG
