Egzotikus búvárhelyek

Búvárszafari, roncsmerülés, cápales, nitrox – az utóbbi időben egyre többen vannak, akik a hagyományos búvárkodást némi különlegessel dobnák fel, bár ehhez kissé mélyebben kell a pénztárcájukba nyúlniuk. Az extrém körülmények egyre többeket vonzanak – hangsúlyozza Benefi Zsolt, a búvárutakat is szervező Car-Tours értékesítési vezetője, aki a búvárok tíz százalékát sorolja ebbe a kategóriába.

Hazánkban becslések szerint 40 ezer regisztrált búvár van, ám a többség évente csak egyszer-kétszer hódol hobbijának. Tény, a sport egyre népszerűbbnek tekinthető, ez akár divatos jellegével is magyarázható, ám némileg behatárolja a célcsoportot, hogy egy viszonylag drága, többek által még az elit kategóriába sorolandó sportról van szó. Sőt, mint Szente Zsolt, a kizárólag búvárutakat szervező Novus Tours ügyvezetője megjegyezte, tapasztalata szerint nem is emelkedett a búvárok száma az elmúlt időszakban, ez a gazdasági helyzettel is összefüggésben állhat.

Az átlagos merülők számára az Adria és Egyiptom a favorit, amelyet a nyári hónapokban egy hétre 100-150 ezer forintért el tudnak érni. Az Adria mellett a közelség szól, s aligha a tenger gazdag élővilága, a hétvégére ugyanis könnyedén le lehet ruccanni akár családostul is. Egyiptom ugyanakkor kedvező árfekvésével hódít, nem beszélve a változatos víz alatti világáról, amely többek szerint – a búvárturizmus rohamos növekedése ellenére – továbbra is a világ egyik legszebb merülőhelyeit tartalmazza.

A hagyományos merülések azonban egyre többeket már nem elégítenek ki, ez abban is tetten érhető, hogy divat lett a búvárszafari – amely rendszerint egyhetes időtartamú, napi legfeljebb négy merüléssel –, a roncsmerülés vagy a cápales is. Miután a szafari egyhetes időtartamát végig egy hajón töltik a búvárok, így lehetőség van arra, hogy új, érintetlen merülőhelyeket is felfedezzenek. Az egyik legfelkapottabbnak mostanság Marsa Alam számít, ahonnan egészen a szudáni határig leviszik a búvárokat, az út során cápákkal is lehet találkozni, az ára pedig 200 ezer forinttól indul – mutat rá Szente Zsolt. A Car-Tours kínálatában szudáni szafari is szerepel, ez szintén ismeretlen területekre viszi el a merülni vágyókat, ráadásul búvárok tömegével sem lehet ott találkozni, hiszen meglehetősen csekély a megfelelő hajók száma. Éppen ezért a szervezést a kitűzött időpont előtt már fél évvel el kell kezdeni – tanácsolja Benefi Zsolt.

A roncsmerülésre vágyóknak inkább a Vörös-tenger északi részén, a Szuezi-öböl környékén érdemes próbálkozniuk, ám ha egzotikusabb helyszínekre vágynak, akkor akár Thaiföldre is utazhatnak. Igaz, ez utóbbi esetben félmillió forint alatt ritkán ússzák meg az utat, csakúgy, mint ha Dél-Afrikába utaznának el cápalesre. A helyszínek tekintetében is többen vannak, akik valami újra vágynak. Ez magyarázza, hogy a karib-tengeri szigetvilág, Kuba éppúgy fellelhető a speciálisabb igények között, mint a belize-i korallzátony, avagy Ausztrália. A legdrágább út, amellyel találkoztam, egy új-zélandi túra volt, amely fejenként egymillió forintba került – mondja Szente Zsolt, s mint hozzáteszi: a tapasztalatai szerint nem igazán jellemző, hogy a búvárutakat saját maguk szerveznék meg az érdeklődők, inkább egy utazási irodát bíznak meg ezzel. Hasonlóan nyilatkozott Benefi Zsolt is, mondván, többen úgy fordulnak hozzájuk, hogy hallottak valamilyen merülési helyről, s ezzel kapcsolatban kérnek információt, árajánlatot az útra, illetve tanácsokat, hogy mely búvárközpontot érdemes felkeresniük.

A speciális helyszínek mellett a mélység is többeket vonz. Megnőtt a kereslet a technikai jellegű merülések irányába is, úgymint a nitroxos vagy a trinixes továbbképzések iránt.

Aki több százezer forintot áldoz egy útra, az már komoly, akár több százezer forint értékű felszereléssel rendelkezik, s nem bérel – hangzik a válasz a felszereléssel kapcsolatos kérdésre. A bérlés amúgy naponta 25 euró körüli összegbe kerül, ám akik évente háromszor-négyszer elutaznak búvárkodni, azoknak már megéri sajátot vásárolni. FB