Felemás intézkedések az oktatásban
Ha csupán annyi történt volna az elmúlt egy évben az oktatás területén, hogy immár a közvélemény is megtudta: rendkívül nagy a baj – a képzés csaknem minden iskolatípusban alacsony színvonalú, és nincs figyelemmel a munkaerőpiac igényeire –, az sem lenne kevés. Hiszen korábban – leszámítva a kérdés szakértőit – az a kép alakult ki hazánkban, hogy bár komoly gondok vannak szinte mindenütt, legalább az iskoláink színvonalával nincs baj, tanulóink okosak. Ám a helyzet egyértelművé tételén kívül sokkal többet tett az oktatás megújításáért Hiller István csapata. A probléma csak az, hogy van, aki – elsősorban az ellenzék, a hallgatók, egyes szakszervezeti és intézményvezetők – szerint túl sokat, sőt, túl sok rosszat. Mások – ideértve az SZDSZ-t, az egyetemek, főiskolák gazdasági tanácsainak jelentős részét, a versenyszféra szereplőit – viszont úgy gondolják, ez még édeskevés.
Érdekesen indított a tárca. A kampányízű „nem lesz tandíj, valamennyit fizetni kell, viszont csak a diploma megszerzését követően” állásponthoz képest gyorsan meghozta a döntést a képzési hozzájárulás bevezetéséről. A komolyabb hallgatói demonstrációkat valószínűleg azért úszta meg a kormány, mert ősszel a Kossuth tériek foglalták el az utcákat. Ám amikor először kell zsebbe nyúlniuk a hallgatóknak és a szüleiknek, biztos nem hagyják szó nélkül. De feltehetően lázonganak majd a kisebb intézmények is, hiszen a jelentkezők létszámától függő új finanszírozási rendszer miatt előbb-utóbb lakat kerül néhányra, ennek persze már épp ideje lenne, ismerve a főiskolák számát és színvonalát. Az elmúlt hónapokban vita alakult ki az egyetemek, főiskolák gazdasági társaságokká alakításáról. Magyar Bálintot azzal vádolták meg, privatizálni akarja az egyetemeket, főiskolákat, holott a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára csak azt szerette volna, hogy az intézmények tulajdonosként léphessenek föl a használatba kapott állami vagyonnal, szabadon alapíthassanak társaságot. Az oktatási tárca azonban veszélyesnek találta ezt az elképzelést, ezért csak abba egyezett bele, hogy a szellemi alkotásaik hasznosítására hozhassanak létre céget. Ennél még nagyobb vihart kavart Bokros Lajosnak és hét egyetem gazdasági vezetőjének javaslata, miszerint az állam vonuljon ki a képzés finanszírozásából, a tandíj érje el a költségtérítéses képzés összegét. A tárca egyelőre elvetette a radikális lépéseket. Emellett azonban a közoktatás területén is fajsúlyos változásokat hajt és hajtott végre a tárca. A pedagógusok kötelező óraszámának emelése, az ideális tanulólétszámot el nem érő általános iskolai osztályok megszüntetése nyilvánvalóan komoly érdekeket sért, de valószínűleg megkerülhetetlen lépés. Ennek kompenzálásaként komoly iskolafelújítási programot hirdettek meg, mérik a pedagógusok teljesítményét, jutalmazzák a legjobban teljesítőket.
