Iránytű nélkül
Csaba László, Az MTA levelező tagja
A hosszú várakozás után újjáalakult kormány nem meglepő módon a száz lépés programjából ismert kormányzati stílus és tartalom mentén folytatta tevékenységét. Pozitívum, hogy bizonyos megkésettséggel és sajátos fordulatokkal, de sor került a nemzetgazdaság valós állapotát jellemző számok és folyamatok megismertetésére a széles közvéleménnyel. Az is kedvező, hogy a választási retorikát felülíró konvergenciaprogramok segítségével sikerült a pénzügyi válságot megelőzni, bár ehhez az EU-tagság és a világgazdaság kedvező fordulataira is szükség volt. 2007 első felében a gazdaság lényegében a tervezett pályára állt. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy az eredmények jórészt egyszeri, megismételhetetlen tényezőkből adódnak, mint az infláció meglódulása és a közterhek szintjének jelentős emelése, különösen a vállakozói körben.
Másfelől szembetűnő, hogy a gazdaság teljesítménye és kilátásai tekintetében a lemaradás számai dominálnak. A csökkenő magánberuházás, a növekvő munkanélküliség, a növekvő közteherszint és annak irracionalitással terhelt, barokkos működtetése, a közbizalom megingása és a jogbiztonság hiánya – amit a visszamenőleg kivetett közterhek, az állami nemfizetések és az egyoldalú szabályértelmezések is terhelnek – kedvezőtlen gazdasági környezetet tartósít. A befektetői és az állampolgári bizalom hiánya, a gazdaságon túlmutató szavahihetőségi deficit a fejlődést a számszerű mutatókon túlmenően is visszafogja. Ez nagyobb baj annál, mint hogy némely meggondolatlan reformlépést nem időarányosan valósítottak meg, vagy jegeltek. A kiúthoz vezető lépések mibenléte és ütemezése az eurócéldátum kényszere híján ma sem ismert.
