Jó az irány, de sürget az idő
Takács János, Az Electrolux Lehel Kft. vezérigazgatója
Határtalan optimizmusomból kiindulva előbb a pozitívumokat említeném. Egyfelől üdvözölhető az állami szerepvállalás csökkenése, főleg azokon a területeken, ahol a magánszféra hatékonyabban működik. Ugyanakkor nem szabad átesni a ló másik oldalára sem, szociális hálóra, az elesettek támogatására a jövőben is szükség van. Jó, hogy elindult az államigazgatás reformja, de túl lassan és túlbonyolítva. Hiányolom viszont ugyanezt a folyamatot önkormányzati szinten. Példaként szoktam emlegetni Svédországot, ahol ugyanekkora lakosságszám mellett 290 önkormányzat működik, miközben nálunk ennek több mint a tízszerese. Ezek fenntartása túl nagy terhet ró a gazdaságra, amit az ország hosszabb távon nem engedhet meg magának.
Ha döcögve is, de végre elindult az egészségügyi reform, az ágazatban az állam szociális szerepének megtartása mellett fel kell gyorsítani a privatizációt, mindezen lépések azonban az alapellátás színvonalának a növelését is kell hogy célozzák. Előrelépést jelent az innovációs stratégia kidolgozása, amely a befektetők vonzása és megtartása szempontjából is üdvözlendő.
Aggodalommal tölt el ugyanakkor, hogy bár a meghatározott irányok jók, a végrehajtás során nem látható tisztán, hogyan kerülnek felhasználásra az uniós források. Az oktatási reform során több gondot kell fordítani a tehetségek gondozására. Sajnálatos, hogy országos kérdésekben sincs konszenzus, az összefogásra nem csak a politikai pártoknak kell törekedniük. Együttműködésre lesz szükség ahhoz is, hogy felkészüljünk az uniós elnökségre, ez nagy bizonyítási lehetőséget ad az országnak.
