Lanyhuló reformlendület
Egy év, öt törvény. Hatásukra három év alatt 250 milliárd forintot kívánnak kivonni az ágazatból. Eközben a társadalom elégedetlensége miatt a népszerűsége mélypontjára került kormánykoalíciónak a reformember idő előtt terhessé vált, Molnár április elején lemondott. Döntését elfogadta a kormányfő, az utód volt államtitkára, Horváth Ágnes lett. A miniszterét „feláldozó” SZDSZ egészségügyi programjának végrehajtása egyelőre féllábas, mert elmaradt a biztosítás reformja. A vita az MSZP és az SZDSZ politikusai között arról szól: beengedhetők-e üzleti biztosítók a tb-járulék fejében igénybe vehető szolgáltatások piacára. Az SZDSZ szerint a biztosítók rivalizálása készteti versenyre az egészségügyi intézményeket, ezzel a végén a beteg jár jól. A nagyobbik koalíciós párt azonban úgy tartja: az üzleti biztosítóknak kizárólag a kiegészítő szolgáltatásokban, esetleg az ápolási, baleseti, táppénzbiztosításban lehet szerepük. Ám újabban szocialista oldalon – vélhetően a kompromisszumkeresés miatt – az is szóba került, hogy a magánbiztosítók is alakíthatnának egészségügyi ellátásszervező társaságokat a betegutak racionális megszervezésére. Ezzel valamelyest közel kerülhetnének a közbiztosítottakhoz, akik ha elégedettek lesznek a szervezőik munkájával, szívesen szerződnek kiegészítő csomagokra a szervezők mögött lévő üzleti biztosítókkal.
Az ellátásszervezés 1999 óta működik hazánkban, jelenleg 17 szervező közel 2 millió biztosított gyógyításáért felel. E szervezők elvi folyószámlájára virtuális összeg kerül az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP). A gyógyításért járó fejkvóta alapján kiszámolt tényleges összeget ugyanis közvetlenül a kórházaknak, rendelőknek utalja a tb. Az elvi számlán könyvelt OEP-bevétel mellett vezetik a kiadásokat is. S ha jól tervezi meg a beteg gyógyítását a szervező, megtakarítást ér el, ezen a hozzá tartozó házi- és szakorvosi rendelők, kórházak osztoznak. Egyelőre nem tudni, mit szól a javaslathoz az SZDSZ. Most úgy látszik, a vita végül azzal zárul, hogy megmarad az OEP, csak részvénytársasággá szervezik, de a magánbiztosítók is kapnak némi lehetőséget.
De mi is történt a Molnár által irányított egészségpolitika egy éve alatt? Először is leszámolt a számára nyűgként funkcionáló kamarákkal. Törvény mondta ki a kötelező kamarai tagság megszüntetését, ám az orvosi, a gyógyszerész- és az ápolói kamara önkéntes alapon újjászerveződik.
Életbe lépett a gyógyszer-gazdaságossági törvény; ettől azt várják, hogy tíz év után először nem lesz deficites a tb-kassza. Ugyanis – a közgyógyellátottakat kivéve – megszűnt az ingyenes gyógyszer, a legsúlyosabb krónikus betegeknek is 300 forintot kell fizetni minden kiváltott orvosságért. A gyógyszerfogyasztás mérséklése végett a cégeknek forgalomarányosan 12 százalékos adót kell befizetni az APEH számlájára. Az idei 364 milliárdos kasszába ebből az adóból 45 milliárdot terveztek be. A gyártók alkotmánybírósági panaszára még nem adott választ a legfőbb taláros testület.
Bevezették a 300 forintos vizit- és kórházi ápolási napidíjat, ezt húsz alkalomig kell fizetni a betegnek. S ha valaki eltér a beutalási rendtől, a vizitdíj dupláját, a kórházakban pedig a kezelésért fizetett OEP-díj 30 százalékát, ám legfeljebb 100 ezer forintot kell állnia. Becslések szerint az önrészfizetés 20-30 milliárdot hozhat a kórházaknak.
Rájuk is fér, bár bizonyára nem pótolja az évek óta meglévő forráshiányukat, amit tovább duzzaszt, hogy korlátozták az OEP által finanszírozott gyógyítási teljesítményeiket. Az így megkurtított tb-apanázs viszont kevés a gyógyítási kiadásokra. Még a korábban pozitív mérleggel gazdálkodó kórházak is 30-60, sőt 400 milliós adósságokat görgetnek. Vannak, akik szerint a kiéheztetés nem véletlen; úgy tartják, akiknek áprilisban megkegyelmeztek, most saját magukat viszik csődbe.
Áprilisban ugyanis a korábban beharangozottnál kevesebb, csupán három kórház – az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, a Schöpf-Merei Ágost Anyavédelmi Központ, a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet – szűnt meg, s Központi Állami Kórházként működik tovább az összevont honvéd–MÁV-kórház, valamint a Szabolcs utcai Országos Gyógyintézeti Központ. Tizenkét intézményben szüntették meg az aktívbeteg-ellátást. A kórházkarcsúsítással a jelenlegi 80 125-ről 71 324-re csökken az ágyszám, ezen belül 16 ezerrel lett kevesebb az aktív, míg 7,5 ezerrel több a krónikus ágyak száma.
A változtatások miatt 1500 orvosnak és 5-6 ezer szakdolgozónak kell munkahelyet változtatnia. Többségüknek más helyen lehet munkája, mobilitásukra 500 milliót szánnak. A munka nélkül maradók az állami költségvetésből kapnak végkielégítést. Megjegyzendő: a kórházszűkítéssel is egyedül maradt Molnár. Ugyanis az egészségügyi regionális tanácsoknak (ezekben az ellenzék által vezetett önkormányzatok mint a kórházak tulajdonosai vettek részt) kellett volna javaslatot tenni a miniszter által megállapított ágyszámkereten belüli átalakításra, de ezt nem tették meg.
Molnár egyébként azzal, hogy elfogadta a parlament az Egészségbiztosítási Felügyeletről szóló törvényt is, megágyazott a több-biztosítós finanszírozási modellnek, ami mellett letette a voksot az utód, Horváth Ágnes is. Most a politikáé a terep.
