Nincs átgondolt célrendszer
Chikán Attila, Egyetemi tanár, volt gazdasági miniszter
A kormány első száz napját értékelve lényegében bizakodóan nyilatkoztam, mondván: „A konvergenciaprogram és a II. NFT (az Új Magyarország fejlesztési terv) még akkor is jó irányba mozdítja el a gazdaság szekerét, ha sok gond, ellenvetés fogalmazható meg velük kapcsolatban.”
Az eltelt évben kiderült: hiába lehetne technokrataszemmel akár igaz is a fenti megállapítás, más mozdító erők erősebbek, s mára igencsak kátyús útra manőverezték a gazdaságot. Kiderült: a kormánynak a választást követően megváltozott, erősen pragmatikussá vált magatartása mögött nem volt egy átgondolt társadalmi-politikai célrendszer. Ma nem világos, mit is akar a kormány elérni: a megkezdett reformok mögött nem látszanak az átfogó célok. Ezek hiánya elbizonytalanodáshoz, kapkodáshoz, stop-go mechanizmusok beindulásához vezetett, ami a tartalmi elemeken, a megszorításokból, illetve reformokból szükségszerűen következő feszültségeken túlmenő társadalmi elégedetlenségekhez (s nem meglepő módon politikai, ezen belül koalíciós problémákhoz) vezetett. Fennáll a veszély, hogy az átalakításoknak még a jónak minősíthető elemei is elsikkadnak, nem tudják kifejteni hatásukat, s abbamaradásuk vagy beszűkülésük révén csak a negatív hatásaik érzékelhetők.
Így a társadalmi-politikai célrendszer és eszköztár problémáiból levezethető negatív következmények átitatják a gazdasági szférát, és a konvergenciaprogram kétségtelen eredményei, az uniós támogatással megvalósuló fejlesztéspolitika racionalitásai, valamint az üzleti szféra néhány területének sikere ellenére az általános kép meglehetősen lehangoló.
