Magabiztos Fidesz-előny - Fodor népszerűbb Orbánnál
Hónapok óta kisebb-nagyobb ingadozás figyelhető meg a két nagy párt támogatottsága közötti különbségben, ez azonban nem érinti a lényeget: a Fidesz gyakorlatilag egy éve biztosan vezet az immár történelmi mélyponton lévő MSZP előtt. Kétségtelen, ha a teljes népességre vetítve vizsgáljuk a szavazási szándékok alakulását, láthatunk a mostaninál nagyobb különbséget is (idén márciusban 43:21 volt a Fidesz és az MSZP közötti verseny állása, most pedig „csak” 38:21 ez az arány, a vezető kormánypárt (és koalíciós partnere) helyzetét azonban az teszi igazán nehézzé, hogy meglévő támogatóik „harci morálja” is meglehetősen gyenge lábakon áll. A Fidesz-szimpatizánsok 72 százalékával szemben az MSZP potenciális támogatóinak csak 62 százaléka mondja, hogy egy közeljövőben megtartandó választáson biztosan részt venne. Az ellenzékiek kiemelkedő aktivitása alighanem a beígért népszavazás mozgósító hatásával is magyarázható: ha „most vasárnap” kerülne sor a referendumra, arra – állításuk szerint – a fideszesek 77 százaléka menne el, miközben az MSZP-seknek csak 33 százaléka nyilatkozik így. Egyébként a teljes népességre vetített 48 százalékos népszavazási részvételi hajlandóság annak ellenére is elmarad a parlamenti választásétól, hogy az a szám az elmúlt negyedév során 6 százalékponttal növekedett.
A parlamenti választásra vonatkozó részvételi szándékban is mutatkozó nagy különbség magyarázza, hogy a választani tudó „biztos” szavazók körében különösen szélesre nyílt az olló, és a Medián felméréseinek történetében először a Fideszre szavazók aránya több mint kétszerese az MSZP-re szavazókénak (60:29). Ez persze statisztikai értelemben a legbizonytalanabb adat, hiszen ilyen, viszonylag kis népességcsoport esetén a hibahatár jelentősen megnő. Ebben a hónapban pedig különösen kevés állampolgárról mondható el, hogy határozott pártpreferenciával rendelkezne: a választások óta még egyetlen Medián-felmérésben sem volt ennyire magas – 31 százalékos – a „bizonytalan”, vagy pontosabb kifejezéssel pártnélküli válaszadók aránya. Az adatok jól igazolják azt a kézenfekvő feltevést, hogy az elbizonytalanodás elsősorban az MSZP korábbi híveinél mutatkozik. A magukat baloldalra soroló válaszadók körében kétszerannyi a pártnélküliek aránya, mint a jobboldali öndefiníciójúak körében, sőt ha a tavalyi MSZP-szavazókat hasonlítjuk össze a tavalyi Fidesz-KDNP szavazókkal, az előbbiek körében ötszörös a jelenleg pártpreferencia nélküliek aránya. Ezek az elbizonytalanodott baloldali szavazók persze a döntő pillanatban nagy eséllyel visszatalálnának korábbi választott pártjukhoz: ha a ma pártnélküliek mégis szavaznának, a legnagyobb valószínűséggel az MSZP-re adnák a voksukat.
A politikai erőviszonyok hónapok óta alig változó felszíne alatt jelentős változások mentek végbe a lakosság gazdasági közhangulatában. Épp egy éve volt, amikor a megszorítások bejelentését követően soha nem látott mélységbe zuhantak a gazdasági közérzet mérőszámai, főleg a háztartások pénzügyi helyzetére vonatkozó várakozások. A lét és a tudat szövevényes kapcsolatára utal, hogy az intézkedések életbelépése után nem lett borúlátóbb a közvélemény, sőt lassan elkezdtek felfelé evickélni a mutatók. Bár az ország gazdasági közelmúltját nagyjából ugyanolyan rossznak látja a közvélemény, mint tavaly ilyenkor, a háztartások lehetőségeit illetően oldódott a pesszimizmus: egy évvel ezelőtt az emberek szűk háromnegyede, most már „csak” valamivel több, mint fele számít a pénzügyi helyzete rosszabbodására. Így a megszorítások bejelentése óta most júliusban a legkevésbé pesszimista a gazdasági közhangulat, bár a helyzetük rosszabbodását valószínűsítők aránya így is 10 százalékkal nagyobb, mint az előző parlamenti ciklus legpesszimistább hónapjában, 2004 januárjában. További újdonság, hogy a jelek szerint kezd egymásra hasonlítani a kormánypárti és az ellenzéki szavazók gazdasági helyzetértékelése: bár az utóbbiak most is sokkal rosszabbnak ítélik az állapotokat, az elmúlt néhány hónapban bekövetkezett javulás főleg az ő hangulatváltozásuknak tulajdonítható. A javuló gazdasági közhangulat azonban nemcsak a pártpreferenciákra, de az általános helyzetértékelésre sem nyomja rá a bélyegét. Hónapok óta szinte változatlan többség (júliusban 72 százalék) véli úgy, hogy az országban „rossz irányba mennek a dolgok”, és csak a megkérdezettek egyötöde (most pontosan 20 százalék) mondja ennek az ellenkezőjét.
Akárcsak a pártpreferenciákban, a politikusok népszerűségi listáján is hónapok óta a lényegében változatlan erőviszonyok jellemzik a helyzetet. Júliusban a legfeltűnőbb kivétel Fodor Gábor, akinek tetszési indexe a hibahatárt messze meghaladó mértékben javult. Nyilvánvaló, hogy a nemrég kinevezett környezetvédelmi és vízügyi miniszternek új szerepkörében sokkal több lehetősége van megmutatnia magát, de kétségtelen, hogy az elmúlt hetekben élt is az adódó alkalommal. Népszerűség-növekedése aligha független a Rába szennyeződése kapcsán nyújtott határozott fellépésétől. Figyelemre méltó, hogy a Fodor megítélésében tapasztalt változás (amely jórészt az utóbbi hónapban ment végbe) a kormánypárti és az ellenzéki szavazóknál egyaránt kimutatható, de az utóbbiak körében különösen nagy mértékű.
A Medián politikusi népszerűségi listájának első 10 helyezettje
1. Sólyom László: 512. Dávid Ibolya: 50
3. Szili katalin: 50
4. Pokorni Zoltán: 48
5. Fodor Gábor: 47
6. Orbán Viktor: 46
7. Kósa Lajos: 46
8. Navracsics Tibor: 40
9. Göncz Kinga: 38
10. Demszky Gábor: 32
2. Dávid Ibolya: 50
3. Szili katalin: 50
4. Pokorni Zoltán: 48
5. Fodor Gábor: 47
6. Orbán Viktor: 46
7. Kósa Lajos: 46
8. Navracsics Tibor: 40
9. Göncz Kinga: 38
10. Demszky Gábor: 32
-->
