Nem rettent meg az úttörő szereptől

Soha nem érezte kényszernek Polgár Zoltán, hogy „beleszületett” a borászatba. Nagyszülei, dédszülei is gazdálkodtak, s bár pedagógus szülei már csak hobbiszinten foglalkoztak vele – a földjüket ugyanis egy kisebb szőlő kivételével elvették –, soha nem vetődött fel benne, hogy más irányba mozduljon el, bár sok minden egyéb is érdekelte. „Kedvet kaptam a szőlészethez, ami fontos, hiszen ezt a szakmát elhivatottság, szerelem nélkül nem lehet végezni” – világít rá kötődésének hátterére. Ennek megfelelően „egyenes út” vezetett a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemre, majd a Villány–siklósi Állami Gazdaságba. Ölbe tett kézzel azonban itt sem ült, a törvény adta lehetőségeket igyekezett maximálisan kihasználni, így a kislánya alig pár hetesen már egyharmad hektár föld „birtokosának” tudhatta magát. 1975-ben már saját bort készített, s a lassacskán másfél hektárig növekvő saját földterületet az 1980-as években a nagyüzemtől bérelt szőlővel egészítette ki.

Az állami gazdaságot 1986-ban hagyta ott, s többedmagával egy bérelt földön fogott gazdálkodásba. A „gmk” kezdeményezés azonban nem bizonyult hosszú távúnak, 1990-ben ugyanis csőd miatt már nem tudtak kitől földet bérelni, ám azt még sikerült elérniük, hogy a saját ültetvény alatti földet megvásárolhatták. A rendszerváltással egy időben a saját vállalkozás is útnak indult, amelyből már a – szintén a kertészeti egyetemen végzett – felesége is kivette a részét. Az úttörő szerep jutott Polgár Zoltánnak, hiszen a szakmában az elsők között kezdett el vállalkozni, s ez a kezdeményező szellem a későbbiekben is végigkísérte.

Elsőként fogott bele az agrárturizmusba is, bár akkoriban aligha tudta, hogy amit csinál, az ennek a megfelelője. „Egyszerűen csak beengedtük a pincénkbe a hozzánk betérőket, megkóstoltattuk velük a borainkat, majd meg is vendégeltük őket, idővel pedig erre épült a vendéglátóegységünk” – sorolja a fejlődés lépéseit.

Alighanem ez a kísérletező mentalitása is szerepet játszott abban, hogy sikerült kiemelkedni a „villányi miliőből”, bár Polgár Zoltán ezt inkább azzal magyarázza, hogy az első perctől kezdve hitt a szőlészetében, rengeteget dolgoztak, s szakmailag igyekeztek fejlődni. „Több eladósorba került földet is megszereztünk, s a birtokot a nagyszüleim után kapott kárpótlási jegyek hasznosításával is növeltük” – mondja, s ez nem kis szerepet játszott abban, hogy a 17 éve 10 hektárról indult földterületük mostanra 62 hektárra bővült.

Egy vállalkozás felfuttatásához ugyanakkor nem elegendő kiváló borásznak lenni. Polgár Zoltán hamar megtanulta ezt a saját bőrén, hiszen az előbbre lépéshez folyamatos beruházásokra van szükség, ezt viszont csak egy eredményesen gazdálkodó cég tudja meglépni, ennek pedig feltétele, hogy a saját árut jól kell menedzselni, azaz el kell tudni adni. A tanulási folyamatban komoly szerepet játszottak a külföldi tanulmányutak, 1993-ban már Dél-Afrikában szemlélte a helyi szőlészetet, majd megjárta Dél-Amerikát, Ausztráliát, Kaliforniát, ahonnan komoly mennyiségű feljegyzéssel tért vissza, amelyeket a mai napig őriz. Évente három-négy nemzetközi „felderítőúton” ma is igyekszik részt venni. A külföldi útjain formálódott a cég felépítése, a gazdálkodás egyes elemeinek a tökéletesítése, mint ahogy a marketingfogásokat is ott leste el. A bortrezor ötlete is egy kis dél-afrikai farmon fogant meg benne: a tulajdonos a pincében kialakított fülkéket bérbe adta a barátainak, hogy a vásárolt bort ott tarthassák, és az általuk hozott vendégekkel ott kóstolgassanak.

S mi tesz valakit kiváló borásszá? Kétségtelen, ehhez egyfajta adottságra is szükség van, ám véleménye szerint ezen sokat lehet csiszolni is. A kertészeti egyetem jó iskola volt ebből a szempontból, az állami gazdaságnál is megfelelő tanítómesterei voltak, ám a tapasztalat is nagy szerepet játszott ennek kialakításában. „Nem sajnáltam az időt arra, hogy ellátogassak egy kisebb falu borversenyére, hiszen tanulni ott is lehet, a világot járva pedig figyeltem a trendeket, a fajtákat, az eljárásokat” – sorolja. S mi jellemzi Polgár Zoltán ízlésvilágát? Meglehetősen egyedinek tekinthető ezen a téren is, szemben ugyanis a Villányt többek által beazonosító nagy testű vörösborfajtáktól, egyrészt a jó fehérborokat preferálja, ebből is a déliesebb, teltebb ízű, illatos fajtákat, a vörösborok közül pedig az elegánsabb, gyümölcsösebb, izgatóbb ízvilágot kedveli. „Vagyis a mindennapok borát szeretem” – mondja az 1996-ban az Év Bortermelőjének választott szakember, s egyúttal igyekszik Villány gyökereihez is visszanyúlni. Visszahozta a kadarkát és a sillert. Most is új fajták foglalkoztatják, éppen a shiraz helyét keresi a hazai piacon.

A fogadóközönség meggyőzése ugyanakkor nem megy könnyen, a legjobb minőségi borokat nehezen lehet eladni a vendéglátóiparban a magas haszonkulcs miatt – mondja. Így alternatívaként maradnak a vinotékák, emellett a fővárosban saját márkaboltot hoztak létre, amelyet Villány főutcáján is egy hasonló követne. Némileg csalódott azon a téren is, hogy az ország nem használja ki a borkultúrájában meglévő lehetőségeket, illetve a hatóságok értetlensége is okozott már fejfájást számára. „Többen is kérdezik tőlem, hogy a villány–siklósi régióra milyen stílus a jellemző. 15-17 év azonban kevés ahhoz, hogy ez kialakuljon, hiszen külföldön ehhez emberöltőkre van szükség – vélekedik Polgár Zoltán, aki a Villány–siklósi Borút Egyesület megalapításával igyekezett ezen a téren is némileg „formálni” az érdeklődők ízlésvilágát.

Meddig lehet tovább fejlődni? Bár továbbra is azon a véleményen van, hogy nem érezné jól magát, ha akkora lenne a cég, amelyben már nem lenne szakmai rálátása a munkafolyamatokra, kénytelen elismerni, hogy további bővülés a mostani „kézi vezérlés” mellett már nem lehetséges. „Ha nem adok le bizonyos feladatokat, akkor az a cég rovására megy” – magyarázza. Az utánpótlással nincs gondja, a fia végzett borász, a lánya vendéglátó-ipari főiskolán tanult, s – mint mondja – talán erre a legbüszkébb: sikerült a borászat szeretetét gyermekeinek is továbbadnia, akik hisznek az ágazat jövőjében. Bár a szabadideje nem lett több az elmúlt években sem, az aktív pihenés – így a búvárkodás, a vitorlázás, a természetjárás – segít a feltöltődésben, mint ahogy a barátokkal való beszélgetések is.

1975-ben elvégezte a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemet

1975–86 között a Villány–siklósi Állami Gazdaságban dolgozott

1986–90 között a bortermeléssel foglalkozó siklósi szakcsoportot irányította

1990 óta saját vállalkozásait irányítja feleségével együtt

A CÉG

A Polgár Pincészet Kft. 1990-ben jelent meg a hazai piacon. Jelenleg több mint 62 hektáron gazdálkodnak.

Az elmúlt esztendőben Csehországban saját kereskedelmi céget alapítottak. Kiváló boraival Polgár Zoltán több hazai és nemzetközi borversenyen nyert érmet, 1996-ban az Év Bortermelőjévé választották.

2001-től a Polgár Pincészet egy 60 fős befogadóképességű különtermet üzemeltet, létrehozták a Bortrezort, illetve borkedvelőknek bentlakásos borászkurzusokat tartanak.

A cégcsoport tavalyi árbevétele meghaladta a 250 millió forintot.

1975-ben elvégezte a Kertészeti és Élelmiszer-ipari Egyetemet

1975–86 között a Villány–siklósi Állami Gazdaságban dolgozott

1986–90 között a bortermeléssel foglalkozó siklósi szakcsoportot irányította

1990 óta saját vállalkozásait irányítja feleségével együtt

A CÉG

A Polgár Pincészet Kft. 1990-ben jelent meg a hazai piacon. Jelenleg több mint 62 hektáron gazdálkodnak.

Az elmúlt esztendőben Csehországban saját kereskedelmi céget alapítottak. Kiváló boraival Polgár Zoltán több hazai és nemzetközi borversenyen nyert érmet, 1996-ban az Év Bortermelőjévé választották.

2001-től a Polgár Pincészet egy 60 fős befogadóképességű különtermet üzemeltet, létrehozták a Bortrezort, illetve borkedvelőknek bentlakásos borászkurzusokat tartanak.

A cégcsoport tavalyi árbevétele meghaladta a 250 millió forintot.-->