Közpénzügyi törvény: a bizonytalanság biztos
Bár arról beszélt mennyire fontos, hogy teljes körű szakmai és politikai konszenzus szülessen a témában, ő maga is elismerte: szövegszerű egyetértés a közpénzügyi kérdéseket illetően nincs a pártok között. Jóllehet Varga Mihály a költségvetési bizottság fideszes elnöke egy óvatos félmondat erejéig hangot adott abbéli reményének, hogy van még lehetőség a törvény megalkotására.
A jelenlévő újságírókat és szakértőket is „elszórakoztató”, parázs vitáktól sem mentes bizottsági ülésen számos meglepő bejelentés és vélemény hangzott el a törvényjavaslatokkal kapcsolatban.
ÁSZ: rendkívül komoly megszorításokra lehet számítani
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) próbaszámítása szerint, ha a kormány 2002-től azokat a korlátokat alkalmazta volna a költségvetés tervezésekor, amelyeket most szeretnének bevezetni, akkor 40 százalékkal kisebb lenne az ország eladósodottsága – jelentette be Kovács Árpád az ÁSZ elnöke. Persze akkor – mint mondja - ha 2002-2005 között nem egy furcsa tervezési metodika működik.
Az ÁSZ előremutató számítást is végzett. Ebből kiderült: a szabályok elfogadásával és alkalmazásával rendkívül komoly költségvetési megszorításokra lehet majd számítani a jövőben, s a költségvetési kiadás csökkentésével járhat, ám Kovács szerint éppen emiatt, a törvényjavaslat finomításra szorul.
Ez peresze összefügg a költségvetési tervezés jövőbeni módszerével, hiszen az határozza meg a jövőbeni elkölthető pénz mennyiségét.
(Ir)reáladósság
Veres János pénzügyminiszter a bizottsági ülésen ismertette a jogszabályok néhány sarkalatos pontját, így, hogy bevezetnék a reáladósság szabályt, vagyis az államadósság évről évre legfeljebb az infláció mértékével nőhet (nem úgy mint eddig…). Ugyancsak fontos a pozitív elsődleges egyenleg követelménye; továbbá korlátoznák az önkormányzatok működési hitelfelvételét, ám a fejlesztési célú hitelfelvételt nem. Veres szerint a jogszabályok bevezetése növelné az ország iránti bizalmat, ami csökkentené a finanszírozás költségeket.
A törvény tehát sok szabályt felsorol, a politikusok pedig az abból eredő előnyöket is levezetik, bárki számára, bármikor. Ám a szabályokból egy igen fontos pontot hiányzik. Legalábbis az ellenzék és az ÁSZ szerint is.
Törvény a költségvetési felelősségről, felelősség nélkül
Kovács Árpád ÁSZ elnök szerint a szabályozási mechanizmusban a költségvetési felelősségre is gondolni kellene. Több ellenzéki képviselő is ekként vélekedett. Az ugyanis a szabályok be nem tartásának szankcionálásával együtt hiányzik a jogszabályokból. Nem is véletlen, hogy Varga Mihály szavai szerint a Fidesz – elővéve vesszőparipáját – szankciókat is tartalmazó módosítókat nyújt majd be a törvényjavaslathoz.
Mádi László (Fidesz) a költségvetési bizottság tagja, hozzászólásában kijelentette: szankciók nélkül nem biztos, hogy jól működik majd a törvény.
Herényi Károly a költségvetési bizottság MDF-es tagja megjegyezte: igyekezni kell olyan garanciákat beépíteni a jogszabályokba, amelyek a törvénybe betartatását biztosíthatják.
Költségvetési „sóhivatal”
Sokáig nagy vita és huzakodás ment azon, hogy költségvetést és a törvényeket beárazó szerv hivatal, vagy ne hivatal legyen, olyannyira, hogy a témában nyilatkozó kormánypárti képviselők egy ideig még a „hivatal” szótól is ódzkodtak, ugyanakkor a Pénzügyminisztérium egy laza mozdulattal a törvényjavaslatban (csak az MSZP-s álláspontot beépítve), egy hivatal létrehozását terjesztette elő. Sőt a névadó is meg volt, ugyanis az új műintézmény a „törvényhozási költségvetési hivatal” nevet kapta a „keresztségben”.
Varga Mihály emlékeztetett: hivatal felállításának támogatását három feltételhez kötötte a Fidesz. Az intézmény függetlenséget, a minél kisebb működési költséget, és a világos hatásköröket kívánták volna meghatározni mindenekelőtt. Nem is véletlen, hogy korainak tartotta az általános vita megkezdését.
Az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere kijelentette: sóhivatalra sincs szükség. Helyette egy három fős költségvetési tanácsot kialakítását ajánlotta megfontolásra a kormánypártoknak. (Vagyis továbbra is mindenki mondja a magáét, mintha a hónapokkal ezelőttihez képest jottányit sem közeledtek volna az álláspontok, s most is csupán az elvekben és a célokban lenne hasonló az álláspont a közpénzügyi kérdésekben, de a megoldásban ahány párt, annyi felé menne. – a szerk.)
Az MDF-es Herényi Károly ugyancsak elutasította a hivatal létrehozását, ellenben egyet tudnának érteni azzal, ha az ÁSZ hatáskörét bővítenék, s annak berkein belül működne egy a szaktörvényeket, a költségvetést és azok módosításait beárazó szervezeti egység. Úgy látja az új hivatal felállítása semmiféle garanciát nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy ezeket az új törvényi passzusokat majd betartja a kormány, mivel a jelenlegieket sem tartja be. Ezért jutottunk idáig – tette hozzá a képviselő.
A költségvetési hivatal ezen a törvények és módosító indítványok beárazásán túl a kormány két évre előre tekintő gazdasági prognózisát is intézmény minősítené - mondta Veres János. Szerinte a hivatal egyfajta kontroll szervezetként működne a kormány mellett, bár a parlament szerveként, hogy a képviselők, s ezáltal a közvélemény, tájékoztatást kapjon a törvények gazdasági, költségvetési hatásairól.
Bár a célokkal, tartalommal nagyjából egyetértenek a pártok, ám nem csak a formában (hivatal, tanács vagy ÁSZ szervezeti egység) hanem a létszámban és a költségvetésében sem jutott dűlőre a kormány és az ellenzéki oldal.
„Parkinson-törvénye”
Varga Jenő úgy véli, hogy „Parkinson-törvénye” alapján a 96 fősre tervezett törvényhozási költségvetési hivatali létszáma csak induló létszám lesz, s az jelentősen nőni fog. Ugyanakkor több ellenzéki politikus bírálta a szervezet költségvetését is.
A hivatalról szóló gazdasági hatásvizsgálatban (hosszú idő óta ez az első ilyen kiegészítő melléklet egy törvényjavaslatban) szereplő 1,8 milliárdos induló költségről még Kovács Árpád is úgy vélte, hogy az sok, hiszen a makro-elemzések ára messze nem ennyi.
De ezzel még korántsem ért véget a törvényjavaslat apróra szedése, mivel a kormánypártok a központi költségvetés kérdéseit együtt kívánják tárgyalni az önkormányzati finanszírozás módosításával, az ellenzék pedig nem, azt ugyanis szakmai okokból nem tartják megalapozottnak.
Ellentétes hatások az önkormányzatoknál
Domokos László (Fidesz) a költségvetési bizottság tagja szerint az önkormányzati és a központi költségvetés együtt tárgyalásával arra megy ki a játék, hogy kormány az önkormányzatokra hárítsa az eladósodás felelősségét. Holott az elmúlt években a kormány tévesztett mértéket, költekezett túl. Ugyanis az önkormányzati hitelállomány néhány tízmilliárdos mértékét nem lehet a központi költségvetés tízezer milliárdos nagyságrendű hitelállományához mérni. Domokos szintén úgy véli, az önkormányzatoknál ésszerűtlen gazdálkodási folyamatokat gerjeszthetnek a közpénzügyi a törvényjavaslatok.
Mádi László a bizottság ugyancsak fideszes tagja szerint a közpénzügyi jogszabályok megalkotása arra sarkallja az önkormányzatokat, hogy addig vegyenek fel hitelt, amíg lehet.
Balla György (Fidesz) elmondta: az önkormányzat hitelállománya a 2001-es értékről 2006-ra megduplázódott. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a kormányzat forrásokat vont el az önkormányzatoktól. Hozzá tette: a központi költségvetésben látszattakarékoskodás folyik. Ugyanis miközben forrásokat vonnak el az önkormányzatoktól, így azoknak már a közfeladatok ellátására sem jut elég pénz, a kormányzat 13,7 százalékos bevétel növekedést irányoz elő számukra jövőre, ezzel együtt a kormányzat felszólít: az önkormányzatok ne vegyenek fel hiteleket a működéshez.
Jöhet a parlamenti vita… …talán a semmiről
A költségvetési bizottság a Fidesz tartózkodása, illetve az MDF ellenszavazata, s az MSZP-SZDSZ támogatása mellett általános vitára alkalmasnak találta a költségvetési felelősségről és a törvényhozási költségvetési hivatal felállításáról szóló törvényjavaslatot. Az önkormányzati törvényt módosító jogszabály javaslatot a kormánypártok mellett Herényi Károly MDF-es képviselő szintén megszavazta, ám az Alkotmány módosítására csak a kormánypárti képviselők szavaztak igennel, mindenki más elutasította azt.
Tehát vitára ugyan a parlament elé kerülhetnek a törvényjavaslatok, de ez persze semmit sem jelent, mert minden csak akkor kapna megfelelő súlyt, sőt az Alkotmánymódosítás csak akkor válna lehetségessé, ha azt bizony ötpárti egyetértés övezné.
