Elhibázott praxisjog
Számos szabályozási korlát gátolja az egészségügyi szolgáltatók versenyét, így annak kedvező hatásai nem bontakozhatnak ki. A GVH szerint az egyik legkevésbé átgondolt intézkedés a háziorvosi praxisjog bevezetése volt. Ezzel gyakorlatilag területi monopóliumok jöttek létre, földrajzilag felosztva a piacot. A versenyjogi szakemberek azt mondják: a praxisjog megmerevítette a struktúrát, ez pedig csökkenti a háziorvosok ösztönzését a minőségi munkára, a betegek megtartására. Bár az államilag finanszírozott körbe praxisadásvétellel lehet bekerülni, ugyanakkor nem oldja meg azt a problémát, hogy olyan településeken is legyenek háziorvosok, ahol a népesség összetétele, fizetőképessége kevésbé csábító. Az ilyen helyeken inkább azért kell pénzt adni, hogy valaki átvegye végre a praxist, míg a kurrens területeken a háziorvosok ingyen kaptak nagy ajándékot, mert jó áron lehet eladni azt. Végül az nem kapott semmit, akinek a legtöbb a munkája és a legkevesebb a jövedelme, a jó helyeken meg azok viszik ki a pénzt, akik elhagyják a piacot. Éppen az az összeg vész el, amelyet az új orvos a rende-lőjére, a betegeire fordíthatna, mert ehelyett a praxisvétel bankhitelét törlesztheti belőle.
A GVH szerint a praxisjogot ugyanúgy el kellene törölni vagy átalakítani, mint a gyógyszerészi személyi jogot. Ha ugyanis a praxisjog egyfajta kompetenciaszintet ismerne el, nevezetesen a pályázó alkalmas arra, hogy háziorvosként működjön bárhol az országban, az nagyobb mozgást eredményezne, élénkítené a versenyt a területi ellátási kötelezettséget megkövetelő piacfelosztási modell helyett. A finanszírozásnak pedig a területi különbségeket kiegyenlítő ösztönzőkkel kellene elősegíteni, hogy oda is jusson szakképzett orvos, ahol sok a munka, de úgymond nem sok plusz kerül a zsebbe.
Az egészségügyi ellátói szintek közül az alapellátás és a szakrendelői igényli a viszonylag kisebb befektetést. E piacszegmensekben a szakorvosi munka a domináns az eszközigényekhez képest. A versenyhivatal azt szorgalmazza, hogy e két területen – az állami tervezésen alapuló rendszer helyett – váljon lehetővé – pályázati rendszerrel vagy befogadással – a szabad belépés. Az aspiránsnak meg kell engedni a rendelőnyitást, szerződtetni kell az OEP-pel, és finanszírozással kezelni a területi és egyéb egyenlőtlenségeket, hiszen köztudott, hogy a gazdaságos üzemméret rendelésfajtánként is igencsak eltérhet – más például a bel-, mint a bőrgyógyászatnál. Ilyen megoldással kibontakoztatható a verseny az alap- és a szakellátásban, a betegek döntésén múlna, ki marad talpon, s a rendelők elhelyezkedését, az árakat a kereslet határozhatná meg az állami „tervezők” helyett. VG
Piaci törvényszerűségek
A GVH a kilencvenes évek végétől foglalkozik az egészségügyi piacok kérdésével. Az akkori kormányzat a tervezett egészségügyi reform kapcsán kérte fel a hivatalt, tanácsaival segítse az ágazat átalakítását. A reformra akkor nem került sor, de a GVH azóta is folyamatosan figyelemmel kíséri a területen zajló változásokat, mert meggyőződése, hogy az egészségügy is egy a szolgáltatási piacok közül.Megvannak a sajátosságai, de a piac törvényszerűségei ott is érvényesülnek.
Megvannak a sajátosságai, de a piac törvényszerűségei ott is érvényesülnek.-->
