Gyurcsány, a Gyalog Galopp Fekete Lovagja

Bizonyára hosszas elemzést lehetne készíteni arról, hogy a most bejelentett szerkezeti átalakítás mennyire felel meg a kormányzati politika új hangsúlyainak, illetve, hogy az új miniszterek mennyire kompetensek tárcáik irányítására.

S ebben valószínűleg nem is lehetne nagyon elmarasztalni a miniszterelnököt. A kormányzati ciklus második felére amúgy is beütemezett „fejlesztés” most kellő súlyt kap, csakúgy, mint a kutatás-fejlesztés. Ráadásul a személyek kiválasztásában is tetten érhető a törekvés a szakmai szempontok és a konszenzusteremtés figyelembevételére.

A probléma „mindössze” az, hogy május 1-jétől egy népszerűségében és parlamenti támogatottságában is jelentősen meggyengült kormány kezdi el működését, amelynek mind a lehetősége, mind a mögötte álló politikai akarat korlátozott. Épp ezért nagyon valószínű, hogy a következő két év – amennyiben az valóban két év lesz – érdemi lépések nélkül fog eltelni.

Lesznek majd az Új tulajdonosi programhoz hasonló figyelemelterelő manőverek, vagy a nyakkendőadóra hajazó pótcselekvések, de valódi reformok nem. (És ha valakiben élt volna az illúzió, hogy a Fidesz ezzel szemben felkészült a kormányzati felelősségre, az a hét végén leszámolhatott vele: a legnagyobb ellenzéki párt az élelmiszeráfa csökkentésének abszurd javaslatával rombolta tovább a hitelességét.)

Tegnapi adat, hogy a kirívóan alacsony foglalkoztatottság márciusban tovább csökkent, az aktivitási ráta pedig hároméves mélypontra esett vissza. A miniszterelnök szerint viszont a következő két év (is) a munkahelyteremtésről fog szólni. Karok nélkül vajon könnyebb lesz?