Aggasztó a romák helyzete - Mit tett értük a kormány?
A roma elit többsége bizakodva tekintett Gyurcsányra aki kormányprogramjának vitáján lovári nyelven szólalt meg a parlamentben magyarok és romák közös országáról beszélve. „Sokáig úgy gondoltam: Gyurcsány lesz az a miniszterelnök, aki kőkeményen lép fel a leszakadás ellen” – mondta a lapnak Horváth Aladár aki éveken át a kormányfő tanácsadója volt. Miniszterelnöksége alatt azonban kevés érdemi dolog történt.
A legutolsó reprezentatív cigányfelmérés szerint legalább a romák hat százaléka, körülbelül 36 ezer ember lakik klasszikus cigány telepeken. Havas Gábor szociológus 2004-ben körülbelül száz olyan településről tudott, amelyek végérvényesen szegénycigány-gettóvá váltak, további száz pedig hamarosan az lesz. Havas Gábor és Szuhay Péter 2004-es tanulmánya még a cigány telepeken élők társadalomba való visszavezetését jelölte meg célnak. Szerintük a telepeket nem lehet drasztikus módszerekkel felszámolni, mert újra kialakulnak. A terv szerint a családok 47 százaléka költözött volna új lakókörnyezetbe, 20 százalékuknál pedig lakóhely-rehabilitációt végeztek volna. Mindebből alig valósult meg valami.
A minisztérium 2006-os propagandakiadványa is főleg a közmunkával, közhasznú munkával dicsekszik, de sok roma örömmel vett részt az „önkéntes árokásás”-ban, valamint „többen éltek az alkalmi munkavállalói könyv adta munkaerő-piaci lehetőségekkel.” Márpedig a számok azt mutatják, a 1993-as foglalkoztatási mélypont óta a romák helyzete inkább csak tovább romlott. 2003-ban a 15-17 év közti romák 21, míg a nők 15 százaléka volt foglalkoztatott. 1971-ben még a cigány férfiak 85, a nők harminc százaléka dolgozott. Ráadásul 2003-ban a dolgozó romák alig hatvan százalékát foglalkoztatták teljes állásban: a többieket rendszertelenül és feketén.
A foglalkoztatási adatok pedig már csak azért is drámaiak, mert az elmúlt években uniós milliárdokat öntöttünk ki munkahelyteremtésre. A Tárki már egy 2005-ös, roma foglalkoztatási programokat elemző tanulmányában megírta azt, ami az állami szereplők többségének most kezd leesni. Hogy tudniilik hiába hátrányos helyzetűeknek kiírt pályázat, ha nem tudják, hogy kell pályázni. Ezért tőkeerős, pályázatírásban gyakorlott szervezetekhez jut a pénz, nem oda, ahol szükség lenne rá. A Tárki szerint az elköltött milliárdoknak „semmilyen érzékelhető, mérhető hatásuk nincs a romák mukaerőpiaci pozíciójára”.
Az Új Magyarország Fejlesztési Terv kevés helyen nevesíti a romákat, célcsoportjai elsősorban a hátrányos helyzetűek. A legtöbb program eladható cigánypénzként, ebből azonban csak kevés jut igazán jó helyre.
